KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/július
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• György Péter: Az erőszak mint stílus Izommozi
• Király Jenő: A borzalom esztétikája Izommozi
• Schubert Gusztáv: A leskelődő barbár Izommozi

• Barabás Klára: „A drog helyére beült a Szentlélek” Beszélgetés Xantus Jánossal
• Pajor Tamás: Rocktérítő
• Ardai Zoltán: A kultúrház romjain Úgy érezte, szabadon él
• Kovács András Bálint: Filmmágia A kommunikáció mítosza Bódy Gábor művészetében
• Zalán Vince: Kettős portré Bódy Gábor forgatókönyveiről
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Könnyű-e szabadabbnak lenni? Baku
• Zsugán István: Új hús? Sanremo
• Fáber András: Tűz és víz Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: Szárnyas fejvadász
• Hegyi Gyula: K. u. K. szökevények
• Tamás Amaryllis: A bosszú színe
• Szemadám György: A halálraítéltek utcája
• Báron György: Nagy zűr Kis Kínában
• Torma Tamás: A három amigo
• Vida János: Rövidzárlat
• Tamás Amaryllis: A tizenötéves kapitány
KÖNYV
• Báron György: Alapfok

• Lázár István: Kollányi bárkái
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Georges Franju

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkosok szentélye

Varró Attila

Peace Hotel/Woh ping faan dim – hongkongi, 1995. Rendezte: Wai Ka-fai. Szereplők: Chow Yun-fat, Cecilia Yip, Ho Chin. Forgalmazó: Best Hollywood. 89 perc.

 

A távol-keleti harcművészeti filmek és az italowestern közötti párhuzamot a hetvenes évek óta számos hídalkotás bizonyítja a Vörös naptól Az idegen és a mesterlövészen át aSukiyaki Western Djangóig, hol keleti hősöket száműzve Nyugatra, hol koltra cserélve a kardokat: a hongkongi Wai Ka-fai debütfilmje, a Gyilkosok szentélye azonban rendhagyó módon egy alig ismert wuxia szubzsánert illeszt az olasz/amerikai kontextusba. A korai King Hu-mesterművek (Shaolinok szövetsége) óta „fogadó-filmként” ismert típus lényegét utópisztikus helyszíne, a világok határán álló fogadó jelenti, ahol az emberfeletti hős az ártatlanok érdekében térdre kényszeríti a zsarnokság túlerőit – esetünkben egy öldöklésbe fáradt egykori banditavezér, a Gyilkos, a „Béke Hotel”-jében menedékre talált szélhámosnő védelmében egy nagy csapat bosszúszomjas útonállót.

Noha a film legfontosabb csáberejét – a kiváló fényképezésen túl – a John WooChow Yun-fat mesterpáros utolsó hazai közös munkája jelenti (az előbbi csupán produceri minőségben szerepel, az utóbbi viszont forgatókönyvíróként is), Woo néhány fehér galambon és egy bravúros gépfegyveres mészárláson túl egyáltalán nem mutatkozik, Chow pedig többnyire csak vígjátéki sármját kamatoztatja a zavaros, screwball-komédiákat idéző cselekményben. Wai rendezése ugyanakkor lenyűgözően ötvözi a Corbucci-westernek látványvilágát (karcos, szépiaszín képsoroktól porfelhős, vérzivataros leszámolásig) a wuxia dinamizmusával, sőt Hu szelleméhez híven a politikai allegória lehetőségét is felkínálja nézőjének, ezúttal a kínai visszacsatolás közeli fenyegetésében élő Hongkongról mintázva békebeli fogadóját.

Extrák: Az előzetes mellett külön érdekesség a nevetséges színvonalú magyar fordítás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10251