KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellopták Jupiter fenekét

Dániel Ferenc

 

Ellopják a márványtorzó-Jupiter fenekét, ám a nézőnek nincs oka aggodalomra: méltán közkedvelt francia színészek, élükön Annie Girardot-val és Philippe Noiret-val, gondoskodnak róla, hogy a nagyértékű ülep megkerüljön; jóízű kalandok, fordulatok, vidámságok és pikáns szövegelések közepette. Philippe de Broca, a rendező jó, de nem túlfeszített iramot diktál. Ennek köszönhetően még egy nyári görögországi üdülés minden békebeli örömében is osztozhatunk. Mélykék tenger. Tintakék ég. Akropolisz. Narancsligetek, hegyi kolostorok, hófehér házak, hajók, konflisok, meredélyes utak. A helyszín annyira vonzó, hogy egy-egy jól megérdemelt pillanatban a hajszát is félbeszakítva, a színészek strandolnak, napoznak (talán még az operatőr is fejeseket ugrált két snitt között). Persze a gondűző vígjátékhoz kellenek még hullák (vannak), rablók (feltünedeznek, amikor a feszültségkeltés ezt megkívánja), zsaruk (a legszemfülesebb maga Annie Girardot, de a „civil” Noiret is belejön), és végül helybeliek. A görög vendéglátók szemmel láthatólag szívesen statisztálnak – lévén idegenforgalmi idény – s különben is a bolondos francia stáb kinevetteti a turizmust, a műemlék-tapodást, a fotómániát, az örök nászutasságot.

Műfaji biztonságérzetünk támad: mintha de Broca belülről látná, hogy a nosztalgia nem azonos a múltba vágyódással, hanem kontraszthatás – mozgékony felvevőgép mozgalmas eseményeket közvetít s azok centrumában megbízhatóan jelen van két középkorú, kicsit elnehezedett ember (jelentős színészegyéniség), derülnek önmagukon, egymáson s az egész ironikus mozgalmasságon. Szuszogva ugyan, de végigcsinálják.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7491