KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hegy legendája

Dániel Ferenc

 

Kétórás mozgókép-mese koravén gyerekeknek vagy visszamaradott felnőtteknek: Hongkongból. King Hu rendezőproducer mintha be akarná bizonyítani, hogy varázslatos tájaikon nemcsak a karate, a csihi-puhi akrobatika járja, hanem megterem ott a legenda is, a misztikum, a rontás, a káprázat. Persze nem a farmergyártó manufaktúrák környékén, vagy a korszerű szereldékben – ugyan! –; a Szung dinasztia archaikus mondái között. Valamilyen ősi háború után, az elhagyott Északi Erőd tájékán, ahol az unalom terjeng. Ázsiai unalom. Hu úr (talán vándor írnok? misztikus műfordító?) magas megbízatás nyomán négy kötet buddhista szútrát másol; s milyen naiv egy XI. századbeli értelmiségi is, hogy nem veszi észre: körülötte emberformájú démonok, jó és rossz lelkek, tamtamozó szerzetesek nyüzsögnek – arra várva, hogy a kész másolat végre megváltsa őket. Hu úr minden mértéket meghaladóan egy-ügyű; démon szépséget vesz feleségül démonanyóssal; igaz, XI. századi luxusháztartás szolgálja kényelmét és akadnak jótét lények, akik vigyáznak épségére is. Amikorra ez a vigyázat átcsap kénköves, durrogós, füstös körmérkőzésbe, és a szútra-kópia kész, az írástudónak is felnyílik végre a szeme: „hinnye, itt az alvilág játszadozik! Nőm, a gonosz majd’ megölt! Felhő kisasszony, a légies, költői szerelem tárgya hamvába holt!”.., és így tovább. Mi hitelesítené jobban, hogy a hongkongi filmesek sem hisznek a mesében, minthogy hősünket a történet végén fölébresztik: álom volt az egész. Szabvány álom, számunkra kissé idegen körítéssel. A berendezési tárgyakat, a jelmezeket, a szobrokat emlékezetünk ázsiai tárlóiban őrizzük majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7347