KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A csontok útja

Lajta Gábor

 

Komótos bevezetés (a szereplők bemutatása) után szorosra fűzi az eseményláncot a rendező, Doru Nastase, akit népszerű színészek és rutinos forgatókönyvírók segítettek kalandos történelmi históriájának megalkotásában.

A csontok útja az 1848-as román függetlenségi harc ködösen fölvázolt hátterével, egy tipikusan western-karakterű főhősre építve teljesíti a mozi minimumkövetelményét: nem untat. Igaz, a film kissé házilagos kivitelezésűnek hat, az operatőr sokszor kapkodó, a színvilág nem harmonikus, a szereplők jobbára csak arcukat adják. Mindezt csodálatos módon mégis feledteti az az egyszerű fogás, hogy mindenféle „művészies” lélektani, túllírizáló és egyéb kitérők nélkül végigpörgetik a történetet, amely – motívumaiban – jobban emlékeztet A hallgatag emberre, mint egy korfestő történelmi filmre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7007