KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Bob Fosse (1925–1987)

N. N.

 

A Cannes-i nagydíjas Mindhalálig zene koreográfus-rendezője nyolc évvel élte túl önnön filmbeli mását. Fosse a táncos-zenés műfaj újabb (a happyendet kerülő, érdesebb és ironikusabb) korszakának talán legfontosabb képviselője volt. Broadway-táncosként kezdte pályáját a negyvenes évek végén, majd musicalek társszerzőjeként (ugyanakkor zenés filmek színészeként) vált híressé. Első saját filmjét 1969-ben rendezhette meg (Charity, édes), 1972-ben pedig legnagyobb színpadi sikerét, a brechti–Kurt Weill-i ihletésű Kabarét vitte filmre, Liza Minnelli, Joel Grey és Michael York főszereplésével. Az 1974-es Lenny mintegy előtanulmány Fosse legnagyobb szabású filmmusicaljéhez, a Mindhalálig zenéhez. E két, önéletrajzi jellegű filmet az 1983-ban készült Sztár ‘80 egészítette ki trilógiává. A Sztár ‘80 – ez a show-bizniszt bíráló „kegyetlen komédia” maradt Fosse utolsó műve (Magyarországon nem forgalmazták).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5148