KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy bátor és erős!

Torma Tamás

 

„Amire túl fájdalmas elmlékezni, azt inkább egyszerűen elfeledjük” – énekelték néhány éve az Ilyenek voltunk című filmben, amelyben mellesleg Barbara Streisand és Robert Redford már eljátszotta, amit ezúttal egy kanadai páros próbált meg újra. Ted Kotcheff ugyan aligha tagadhatja, hogy látta Pollack immmár tizenöt éves sikerfilmjét, a Mordecai Richler bestselleréből forgatott adaptációnak – a zsidó „folklór” segítségével – mégis képes volt sajátos hangulatot adni. (Mondja is Joshua, a főhős: „A teniszezést meg lehet tanulni, a zsidóságot nem!”) Nosztalgiázásnál többet viszont ne reméljünk ettől a filmtől. Ahogy egy 20th Century Fox-produkciótól elvárhatja az ember, a frappáns mondások mindig a helyükön vannak („A Tízparancsolat olyan, mint egy vizsga, ha nyolcat teljesítesz, attól még lehetsz osztályelső...”); a hepiendtől azonban nincs menekvés: a bizonytalan egzisztenciájú zsidó krakéler fia végül is elnyeri a felsőosztálybeli lány kegyeit. Humor és melodráma között egyensúlyozni, Woody Allenen kívül, manapság nem sokan képesek. Ted Kotcheff sem tartozik a kivételek közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4935