KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A philadelphiai zsaru

Létay Vera

 

Nem hiszünk a fülünknek. Lehet, hogy nemcsak a magasrangú pártfunkcionáriusok, a vörös zománcú húsosfazék jóétvágyú merítgetői körében honos a korrupció, a hatalmi összefonódás és visszaélés, a boldog piacgazdaság Philadelphiájában is előfordulhat ilyesmi? Nem ideológiai propagandafilm, de a megszokott szerkezetre járó piff-puff zsarufilm állítja ezt, nem a politikai avantgárd, hanem a meghitten ismerős, izgalmas fordulatokkal zajló ribillió rendőrbecsületről és el-vetemültségről. Ezerszer látott trükkök a kábítószer-kereskedelem leleplezésére, csak most éppen fekete-fehérben előadva. Mármint színes filmen, fehér rendőrrel a feketék között.

A társadalmi egyenlőség elvét a gyakorlatban naivul alkalmazó, frissen végzett ifjú rendőrt móresre tanítják oda-föntről: a legsötétebb négernegyedben osztják be szolgálatra. Szappanillatú üdeségét, a szupermarket legjobb minőségű after-shave-je kölcsönözte magabiztos vonzerejét hamar elveszíti, itt nehézsúlyú bűnözőkkel nehézsúlyú rendőrök szállnak szembe. Hiába fújja a szolgálati szabályzat pragrafusait, a mocsok és vér tantárgyából van még mit tanulnia, s ő eminens diákként teljesít, a rasszizmus előítéleteitől is ártatlanul. Sokat tapasztalt, fekete bajtársai úgy bánnak vele, mint fajtiszta, lelkes kölyökkutyával, oltalmazzák, de azért hagyják játszani. „Fekete, fehér, igen, nem, mit vettél a pénzeden?”

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4726