KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete mágia

Hegyi Gyula

 

Sajátos, de egyre több olyan amerikai filmet láthatunk, amely gyermekét (gyermekeit) egyedül nevelő apáról szól. Kezdetben még némi humoros hangsúlyt kapott a konyhában és gyerekszobában új szerepet próbáló férfi csetlő-botló igyekezete, mára azonban az amerikai apák (legalábbis a hollywoodi filmekben) igencsak belejöttek az egyszemélyes szülői szerepkörbe. A Fekete mágia főszereplője rendőrségi pszichológus, aki magánéletében gyengéd apa, hivatásában pedig perverz gyilkosságok lélektani rugóinak szorgos kutatója. És egyre inkább nyomozója is, mert a rendőrség „természetesen” tehetetlen, a dokira marad egy borzalmas és misztikus gyilkosságsorozat felderítése. Fehér középosztálybeli amerikai szülők gyilkolják meg válogatott szadizmussal gyermekeiket, hogy eleget tegyenek egy különös afrikai varázsló félelmetes parancsainak. A varázsló az éhező Afrika véres és sötét babonáit árasztja magából New York városában: és a New Yorkiak, miután minden hitből és rációból kiábrándultak, mohón isszák magukba a fekete mágia gyermekgyilkos kegyetlenségét.

Európai ésszel az ember természetesen azt kérdezné: miért? Sikeres és jólszituált emberek a világ vezető hatalmának legnagyobb városában miért engedelmeskednek egy Afrikából érkező, angolul rosszul beszélő falusi varázsló kegyetlen parancsainak? John Schlesingert, a rendezőt és a film producerét azonban láthatóan más izgatja: a végső, nagy leszámolás, amelyben a pszichológus és barátja részint ökölharcban, részint tűzpárbajban a bűnösök kisebb hadseregével számol le. Egészen Rambo-stílusban. Igen. Amerika más. Tudják ezt az afrikai varázslók is...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4705