KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tábornok lánya

Köves Gábor

 

Tony Scottal (Top Gun, Közellenség) és Michael Bay-jel (Szikla, Armaggedon) ellentétben Simon Westnek egy film is elég volt ahhoz, hogy kijárja a Bruckheimer-féle akcióiskolát. Míg vizsgafilmje – a Con AirFegyencjárattehetséges pankrátor-viadal szervezőnek mutatta, a Tábornok lánya már filmrendezőre valló munka. Annyit legalábbis elárul Westről: képes az épkézláb történetmesélésre, az egyenletes tempó fenntartására, a megfelelő atmoszféra megteremtésére. Ennyi kell ahhoz, hogy egy hosszabb repülőút alatt kivégezhető paperback-bestsellerből elkészíthető legyen annak filmes megfelelője.

A műfaj: krimi. A helyszín: egy amerikai katonai támaszpont a fülledt délvidéken. Az áldozat: a Fehér Házba készülő magas rangú katonaapuka szintén egyenruhás lánya. A nyomozók: Paul (Travolta) és Sarah (Stowe), akiket nemcsak a közös feladat, de a közös múlt is összeköt. A film egyik erénye, hogy nem akarja feltétlenül megkedveltetni velünk főhősét. Travolta jó érzékkel navigálja Paul hol ellenszenves, hol rokonszenves figuráját a pozitív és negatív pólusok között, ügyelve rá, hogy egyik végletnél se horgonyozzon le. Osztályzatát azonban lerontja, hogy a nyomozójelmezben nem képes természetesen mozogni. Travolta nagy sztár, de közepes színész, s korlátai különösen jól érzékelhetők a James Woods-szal közös jelenetekben. Woods nem igyekszik, nem erőlködik, megadatott számára, hogy a született színész magabiztosságával játsszon. A jól megírt és megrendezett film nemcsak az élőkkel van elfoglalva, arra is veszi a fáradságot, hogy emberi közelségbe hozza a meggyilkolt nő figuráját. Kioltott életének lassan összeálló története nem várt drámaiságot csempész az átlagon felüli krimibe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4610