KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sabado – Esküvői videó

Kovács Gellért

 

Mérges a menyasszony! Nagyjából így summázható Matías Bize egy szuszra forgatott filmjének kiindulópontja és szerencsére a későbbiekben is maradunk ennyiben. A nyilvánvalóan lelkes stáb nem erőltetett különösebben semmit: lehajoltak a madárfüttyös kertvárosban, felkaptak a napfénymelegített utcakőről egy sorsdarabkát és elmesélték hamar. A modor a dél-amerikai habitusnak megfelelően könnyed, mint egy szappanopera, a forma pedig rafináltan stílszerű home videó-jelleg.  

Élete pirosbetűs szombatjára készülő, törékeny ara megtudja kedveséről, hogy apa lesz. Ez akár még örömhír is lehetne, csakhogy hősnőnk helyett egy közös ismerős a leendő anya. Mint kiderül, a kétes érzelmi értékű, de annál mozgalmasabb viszony jó ideje tart már. A szerelmi háromszög tulajdonképpen nem is zavarná a rivális hölgyet, mint ahogy az sem, hogy az időről-időre részegen hozzá vándorló ifjú megnősül – de hogy szíve alatt még törvénytelen trónörököst is hordozzon, az már neki is sok. Antonia tehát karon ragadja kamerával rendelkező kamasz szomszédját, és elhisztizik egészen a mennyasszonyig, Blancáig. Az pedig – első döbbenetéből eszmélve – improvizatív vendettára invitálja a filmes ambíciókat dédelgető fiút. Autóba be, tíz házzal odébb ki, a megszeppent vőlegény szánalmas, hímsovinizmusba hajló magyarázkodása következik. Aztán könyörgés egy szál törülközőben, ki az utcára, le a térre. Ezután piálás, továbbá érzelmi fordulatok jönnek, menekülés egy eddig mellőzött mulya lovaghoz; barátok aggódnak, szülők értetlenkednek, ki személyesen, ki csak telefonon. Közben pedig a felvétel-gomb végig benyomva.

Bár elképzelhető, hogy Chiléig is eljutott a Dogma (Trier is örül biztosan), ez az ártalmatlan kis szösszenet több szimpla rajongói hajbóknál. Önálló, kellemesen cizellált, néző- (és akkumulátor)barát hosszúságú gyöngyszem a Sabado, legalább annyira érdektelen, mint amennyire szimpatikus. Éljenek a valós idejű, kreatív amatőrök!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1918