KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/június
• Schubert Gusztáv: Egy percnyi csend A másik ember
• Ágh Attila: A gyengék ereje Nemzedéki vallomás Kósa ferenc filmjéről
• Kovács András Bálint: A másik nemzedék Beszélgetés egyetemistákkal
• Csepeli György: A vicc keserű bája Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Kovács András Bálint: A Wenders-sztori folytatása Berlin felett az ég
• Fáber András: Ruttmann Berlinje Dokumentumok
• Klaniczay Gábor: Patetikus céltalanság A taxisofőr
• Reményi József Tamás: Paszternak nélkül Zsivago doktor
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Fények, megvilágítások Nyugat-Berlin
• Koltai Ágnes: Zsánerképek Clermont-Ferrand
• Tóth János: Pordenonei kincsek Némafilm-jegyzetek – nagyzenekarral
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Kairó bíbor rózsája
• Nagy Zsolt: Diplomás örömlány
• Nóvé Béla: Érints meg és menj!
• Biczó Dezső: Tájkép, bútorokkal
• Gáti Péter: Bűnös férjem
• Ardai Zoltán: Ritz fürdőház
• Tamás Amaryllis: A csitri
• Vida János Kvintus: Távoli kiáltás
• Tamás Amaryllis: A halál ideje
KÖNYV
• Vértessy Péter: Filmközelben

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álljon meg a nászmenet!

Mátyás Péter

 

J. Hogan rendező, aki első filmjével, a Muriel esküvőjével jelentős sikert aratott (az Ausztrál Filmakadémiától négy díjat is nyert), ezúttal romantikus komédiát készített. Julianne és Michael évekkel ezelőtt – mikor szeretőkből barátokká váltak – egyezséget kötöttek, hogy ha huszonnyolc éves korukig, nem találják meg az igazit, akkor összeházasodnak. Már csak négy nap van hátra, sorsfordító dátumig, amikor a fiú bejelenti, hogy mást vesz feleségül. A lány (Julia Roberts) önelégültsége szertefoszlik. A mese innen kezdve az ő gonosz cselszövéseire épít, bármi áron megpróbálja visszahódítani az imádott fiút.

Ronald Bass – 1989-ben Oscar-díjat kapott az Esőember forgatókönyvéért – története bővelkedik komikus fordulatokban, mert Julianne fondorlatos tervei a menyasszony ártatlan és őszinte jellemének köszönhetően kudarcot vallanak. Minden a boldog befejezéshez közelít, ám Bass és a rendező néhány parodisztikus jelenettel átírja a heppiendet. A rózsaszín háttér előtt édeskés táncot lejtő nyoszolyólányok vagy a közös éneklésbe torkolló ebéd képeiben, az ínyencek A szarvasvadász utolsó jelentének paródiáját is felfedezhetik. A pszichológia végtelen tengerében alámerülő életünk gyilkos karikatúrája az a filmvégi tánc is, amellyel Julianne és „második legjobb barátja” és élő lelkiismerete, a meleg George a filmtörténet legendás szerelmespárját, a Rock HudsonDoris Day kettőst is megidézik.

A filmről egy vicc jutott eszembe. Két pszichológus sétál, egyszer csak az egyik megbotlik és elesik. A másik fel segíti, majd meg szólal: Te, nem kéne ezt megbeszélnünk? Megbeszélni talán nem, de megnézni – még ha kevesebb romantika, több paródia és néhány figura (például a menyasszony) árnyaltabb bemutatása jót tenne is a filmnek - mindenképpen érdemes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1730