KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A balszerencse áradása

Csillag Márton

Egyes vélekedések szerint a kilencvenes években felnőtté vált korosztály azért olyan puhány, mert a gyermekkorukban beléjük oltott kelet-német és csehszlovák ifjúsági filmek – a haladó szellemű nevelőszándék és a közvetített társadalomkép ellenére – nem az életre készítették fel őket. Ha ez a feltevés igaz, akkor a következő évtizedekben csupa talpraesett, agyafúrt honpolgár veszi kezébe a privát- és közélet irányítását: egyesek sárkányfoggal töltik majd ki számlatömbjüket, a háziasszonyok perelik a gyártót, ha nem repül a seprű, a Lemony Snicket történetein felcseperedő gyerekek pedig senkiben sem bíznak majd – így lesznek csak igazán boldogok! Az évente adagolt Potter-pirulák után új gyógyszer került ugyanis piacra, egy nagyobb dózisban fogyasztható, garantáltan amerikai mesetermék, melynek első filmes feldolgozása a Myers-féle Macska-film modorában neveli fokozott óvatosságra gyermekeinket. A San Franciscó-i illetőségű Daniel Handler már húsznál is több mesét publikált írói alteregója, Lemony Snicket neve alatt, és az első kilencből 50 millió példány kelt el. A misztikus retróban otthonosan mozgó Brad Silberling rendező (Angyalok városa, Holdfényév) és a fantázia-gyilkos CGI egyik legjobb barátjának mondható Emmanuel Lubezki operatőr (A Macska – Le a kalappal!) most az első három epizódból kovácsolt nagyjátékfilmet az interripacs Jim Carrey főszereplésével. Ő alakítja a fondorlatos Olaf grófot, aki a rejtélyes körülmények között megárvult Baudelaire-gyerekek pénzét akarja megkaparintani – természetesen mindenáron. Ha Tim Burton egyszer megnézi ezt a pszeudo-gótikus bilihorrort, biztosan elintézi, hogy legalább utólag felégessék a díszleteket, addig is csapjunk fel egy Benedek Elek-kötetet és kapcsoljuk ki a tévét.

 

A balszerencse áradása

Lemony Snicket's – A Series of Unfortunate Events – amerikai, 2004. Rendezte: Brad Silberling. Írta: Daniel Handler, Robert Gordon. Kép: Emmanule Lubezki. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Jim Carrey (Olaf gróf), Emily Browning (Violet Baudelaire), Liam Aiken (Klaus), Kara Hoffman (Sunny), Timothy Spall (Mr. Poe), Meryl Streep (Josephine néni). Gyártó: Paramount – DreamWorks. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 108 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8210