KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az arc nélküli ember

Mockler János

„Az arc nélküli ember sötét lelke mély, tőle származik a névtelen levél” – énekelte egykor egy honi rock’n roll banda póttagjaként egy remek magyar színművész. Szegény. Nem elég, hogy a nyelven tett erőszak leárnyékolja e szép emléket, most az is kiderül: egy szó nem volt igaz az egészből.

Az arc nélküli ember, remek egy gyerek. Azon kezdjük, hogy van arca neki. De még milyen, rajta dolgozott Hollywood összes maszkmestere. Amúgy meg áldott jó egy ember. S hiába a sok gonosz sminkes, Mel Gibson még így is szép. Autóbaleset alkalmából eltorzult orcája megfelelő részén elhelyezkedik az ő kék szeme, úgy is mint lelkének tüköre. A virágokat is szereti.

Rövidre fogom, a Szépség és szörnyeteg régi meséjének korszerűsített változatát van módunk élvezni. A mai ízléshez igazítás annyiban foglalható össze, hogy a szépség itt egy kisfiú, a szörnyeteg pedig a tanítója.

Népszerű lapok még népszerűbb rovataiból tudjuk, hogy ma Amerikában egy tanárnak nem tanácsos mondjuk a szertárban tête-á-tête maradnia egy nebulóval, még azért sem, hogy ugyan, vinnéd már le kisfiam a galamb boncolásáról szóló szemléltető tablót az osztályterembe, mert a rosszcsont (vagy a szülei) a busás kártérítés reményében azonnal följelenti molesztálásért.

Ezenkívül ismerünk még házasságban elkövetett nemi erőszakot és sok rossz filmeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=779