KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pancserock

Nánay Bence

A Pancserock a Music Television generációjának filmje. Már a stáblista profin megcsinált videoklipre emlékeztet, később az MTV NEWS egyik riportere is feltűnik, sőt, egyszer még Beavis és Butthead, a két parodisztikusan degenerált (M)TV-néző rajzfilmfigura hangját is halljuk – telefonon.

Mégsem az itt felsorolt – és még sorolható – utalások miatt tartozik a film a Music Television (szub)kultúrkörébe, hanem a szereplők gondolkodásmódja miatt, amelyet teljesen átformált az elektronikus médiának ez a szélsőséges, ezredvégi formája.

A Magányos Farkasok nevezetű, totálisan sikertelen rockegyüttes tagjai próbálják elérni, hogy daluk adásba kerüljön, ezért a valódihoz megtévesztésig hasonló vízipisztolyok segítségével behatolnak egy rádióállomásra. A történetnek sajátos színezetet ad, hogy a zenekar progresszívnek vallja magát, a rádióállomás neve pedig Lázadó Rádió, így sok közhelyes megállapításra nyílik alkalom arról, ki is az igazi lázadó. Bár a dalt nem sikerül leadni, az események élő adású közvetítésének és az időközben megérkezett rendőrségnek köszönhetően olyan hírhedt-népszerű lesz a banda, hogy egy lemezcég szerződést kínál nekik. Anélkül, hogy ismerné a zenéjüket: „így megy ez az üzlet világában”.

Nem teljesen hamis, ám meglehetősen felszínes bepillantást nyújt a show-business működésébe ez az átlagosnál valamivel szórakoztatóbb komédia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=775