KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árnyak Dubrovnik felett

Loránd Gábor

Peng a mandolin, három jó barát dalol karneváli hangulatban a dubrovniki utcákon. Aztán jön a háború, német–olasz megszállás, usztasa terror, zsidógyilkolás – és útjaik olyannyira szétválnak, hogy a záró jelenetben a vadállattá züllött feketeingessel egykori barátjának golyója végez. Hiteles dráma, számos lélektanilag jól eltalált, képileg szuggesztíven megfogalmazott pillanattal, melyek erős rendezői tehetségről tanúskodnak. Kifejezően viszi vászonra a félelem légkörét Zafranović. Annál bosszantóbb a hibák sorozata. A számos, már túl „erős” tetten érhető utánérzés (az olaszok bevonulása Fellinitől, a vérszínű jelenetek Bertoluccitól, az úri paraziták Viscontitól); a fasiszta hatalom meglehetősen elnagyolt, közhelyes ábrázolása. Utóbbi esetében sem a technikával, inkább a gondolati mélységgel van baj. Zafranović megelégszik a hagyományos kellékekkel (vasbunkós brutalitás, külsőségekben megnyilvánuló erkölcsi züllés, viszolygást keltő külső), ugyanakkor, amikor az ellenállóvá érett úri fiú útja pontosan, hihetően kidolgozott. Kár ezekért az ellentmondásokért, de hihetjük, hogy lesz még egységes, magas színvonalú alkotása a jugoszláv művésznek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/11 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7669