KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Herceg és a Csillaglány

Hegyi Gyula

 

Jó néha igazi mesefilmet nézni. Olyasfajta történetet, ahol a király még almáriumban tartja a koronáját, udvari bohóc bukfencezik a trón körül, három lánya van a királynak, egyik, mint mondani szokás, szebb, mint a másik, de még a harmadik is „luxuskülsejű” lenne a mai házassági hirdetésekben. Régi és igazi mesét, melyben a Hold kackiás bajszú herceg, aki szívvel-örömmel segíti a földi hercegtársa, amúgy hites sógora összecsapását részint a gonosz szegény emberekkel, részint a záporok és a szelek főrendű, ám sajnálatosan tapintatlan urával. Jó az igazi mese: a sablonokat és a tanulságokat itt senki sem csomagolja korszerű „problémák” köntösébe, senki sem akar „üzenni” a nézőnek, a társadalomnak. A deus ex machina e filmben még nem rejtőzik bonyolult és nyakatekert álfordulatok mögé: szószerint értendő, hogy az égi hatalmasságok, jelen esetben a Nap, a Hold és a Szél le-leszállnak a földre, kisegíteni a kátyúból a pozitív hős elakadt ügyét. A Herceg és a Csillaglány persze elsősorban gyerekeknek szól: de kedvessége és műfaji hűsége a felnőtt néző számára is rokonszenvessé teszi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7286