KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A jegyzetfüzet titka

Simándi Júlia

 

A szokványos cím mögött hasonlóan semmitmondó szériadarab rejlik: címszavakban és (formailag is) közhelyekben felmondott lecke a társadalmi tulajdon megkárosításáról. A film elképesztő gátlástalansággal alkalmazza panelként valódi műalkotások – például a Belorusz pályaudvar – elemeit; és használ kellékként színész-klasszisokat (mint Szolonyicin).

Rózsaszínű szirupban úszkálnak a moralitásjáték ördögei és angyalkái. Az erkölcsprédikáció fogyaszthatóságát elősegíteni hivatott krimi-fordulatok tétje: ha fény derül a „jegyzetfüzet titkára”, akkor nem sikkasztásért, hanem hűtlen (vagy gondatlan?) kezelésért ítélik el majd azt a szereplőt, akit mi, nézők csak futólag ismerünk, és a sorsához az égvilágon semmi közünk sincsen.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6984