KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Gallipoli

Gosztonyi Péter

Tisztelt szerkesztőség!

 

Az 1984/1-es számban írnak az ausztrál Gallipoli filmről. Kapecz Zsuzsa retorikusan felteszi a kérdést: „Végül is mi köze a magyaroknak Gallipolihoz?” Érdekes, hogy erre a többi pesti filmkritikus sem talált megfelelő választ: a törökök az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia szövetségesei voltak. A Dardanellák védelmében magyar tüzérek is részt vettek. A csepeli ágyúgyár szállított nehéz tarackokat és egyéb tüzérségi felszerelést a török hadseregnek, és ezeknek felszerelésénél és a török katonák betanításánál amolyan „tanácsadó” szerepben több tucat magyar tüzér és tüzértiszt is részt vett.

„Nichts für ungut”, mondják nálunk. Ez nem rosszalló kritika, hanem csak egy kis történelmi tény felemlítése volt.

Kíváncsian várom következő lapszámaikat!

 

Addig is maradok

szívélyes üdvözlettel:

 

Dr. Gosztonyi Péter

történész, Bern


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/03 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6472