KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Széplány ajándékba

Gáti Péter

Michel Lang átlagos színvonalú, ugyanakkor biztos szakmai rutinról árulkodó filmkomédiája óhatatlanul alkalmat teremt a filmes humor hazai kínálatával történő összehasonlításra. Ez a francia–olasz vígjáték sem témaválasztásában, sem eszközeiben nem eredetibb, jobb a hasonló kvalitású magyar alkotásoknál, összhatásában, a poénok „célba érését” tekintve mégis felülmúlja az itthoni választékot. Csupán látszólagos ez az ellentmondás, ha ennek a koprodukciós munkának gondosan kidolgozott, a vígjátéki elemeket és műfaji határokat precízen alkalmazó, illetve tiszteletben tartó forgatókönyvét és dramaturgiáját emlékezetünkbe idézzük.

A Széplány ajándékba kétségtelenül banális cselekményre épül. A nyugdíjba vonuló szürke banki könyvelő munkatársaitól nem vázát vagy levélnehezéket kap ajándékba, hanem – rövid időre, izgató meglepetésül – egy finom és határtalanul vonzó konzumnő néhány napját, „teljes ellátással”. A számszaki ellenőrző körútból így lesz megismételhetetlenül csodás velencei utazás, amolyan gáláns végkielégítés, a félreértésekből, véletlen találkozásokból és fejvesztett menekülésekből pedig a műfaj receptjei szerinti komédia. Számos jó közepes és majdnem alpári ötletből áll a film, s mindezek közös, bár néha labilisnak tetsző tartópillére az erotika. E kommersz vígjáték – hazai példáktól eltérően – csupán annyira vállalkozik, amennyit teljesíteni képes. Jórészt helyzetkomikumra épülő szituációiban egyetlen ötletet sem hagy kiaknázatlanul; igaz, váratlan megoldásokkal sem ejti kábulatba nézőjét.

Kétségtelen, hogy a menetrendszerű poéngyártásnak vannak üresjáratai, a néhol helyzetgyakorlatokká egyszerűsödő színészi játék sem kelt illúziókat. Az egész film mégsem okoz csalódást nézőinek. Daniel Gaudry operatőrnek csupán látványos felvételeket kellett készítenie, a háttérben Velencével. A feleség epizódszerepében fáradt, de még mindig vonzó nőként feltűnik Claudia Cardinale, s a többi szereplővel együtt otthonosan mozog a vígjátéki skatulyában. Egy folytatásos kommersz filmvígjátéktípus tetszés szerinti epizódja pereg a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6254