KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Választás

Kapecz Zsuzsa

 

Példázatot megfilmesíteni nem hálás feladat, még akkor sem, ha érdekes és látványos a végeredmény. A közönség nem kedveli a tanmeséket, és különösen nehéz ébren tartani az érdeklődését, ha lassan hömpölygő történetet kap, melynek szereplőit egy tettenérhetően öncélú dramaturgia lökdösi egyik konfliktustól a másikig. A cseh ipar felvirágoztatásán fáradozó két pályakezdő mérnök figurája akár egy rossz, hamis, az ötvenes években írt forgatókönyvből maradhatott volna ránk, és az alkotócsapat olyan következetesen utasítja ki belőle a humort, mintha sose találkozott volna Hrabal és Paral hasonló környezetben játszódó műveivel, és a klasszikus cseh filmiskola darabjaival. A szigorú erőlködés a legtöbb jelenet művészi értékét lefokozza, ráadásul a nyomorgó főhős úgynevezett erkölcsi győzelmein ma már egy óvodás is mosolyog, a választásait igazolni kívánt axióma pedig elfogadhatatlan: tanítómestereink azt állítják, hogy a karriervágy és az egzisztenciális biztonságra törekvés minden esetben együtt jár az egyenes gerincek meghajlásával. A csigalassúsággal vánszorgó másfél órai jellemnevelésből csupán Vladimír Smutny operatőr képeinek szép, barnás-borongós tónusai és a fiatal főszereplő, Vladimír Dlouhy lelkes, a lehetetlent saját magával is elhitetni próbáló játéka jelent élményt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5806