KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos mánia

Ardai Zoltán

 

Ennek az amerikai produkcióban készült, New York-i helyszínen játszódó és egész konstrukcióját tekintve is típusosan amerikai rémfilmnek legfőbb különlegessége, hogy rendezője nemrégiben amerikanizálódott magyar, aki budapesti magyar operatőrrel forgatta művét. A felhasznált színes nyersanyag szerény minősége, a jelenetek szuggesztivitását időnként meg-megtörő rendezésbeli botlások, a dialógusokbeli esetlenségek vagy a film hirtelen (minden thrillerművészeti kifinomultságot nélkülöző) lezárulása nem túlontúl bántó, inkább bizonyos elsőfilmes bájról beszélhetünk, különösen, hogy a Halálos mánia amúgy sem humortalan thriller. Hogy a műfajt inkább csak mennyiségi értelemben gyarapítja, azt sem sérelmezhetjük nagyon: a műfaji sztereotípiák és a teremtő-erejű nagy elődök munkáiból átvett motívumok sűrűn és szervesen összegződnek itt: hamisítatlan tengerentúli félhorror-produktummal van dolgunk. Többletet mindenekelőtt a filmbeli ölőmániás zsaroló-figura egyénítése jelent, ezé a jó intellektusú fiatalemberé, aki egy felsőoktatási központ alagsori rendszerében tanyázik szerelőként (míg odafönt nálánál szellemtelenebb kiváltságosok élik világukat). Habár sok monoton szokása van – például: agonizáló áldozatait ritkán mulasztja el gonosz gyengédséggel szájoncuppantani –, egyetlen percre sem válik untató alakká.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/11 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5520