KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Minden a Paradicsom bűne

Székely Gabriella

Meg kell a szívnek szakadni. Azt sem tudja az ember, kiért hullajtsa könnyeit. A börtönből szabaduló, érző szívű apáért, aki, miután letöltötte a fegyveres rablótámadásért rárótt éveket, mindenáron vissza akarja szerezni az időközben örökbeadott kisfiát? A szépséges nevelőanyáért és férfiasan finom lelkű férjéért, akik boldogságban nevelik a sajátjuknak vallott, hatéves csöppséget? Vagy a kiegyensúlyozott körülmények között cseperedő kisfiúért, aki, ha szerencséje van, sosem érezheti vállán a vérszerinti apa kezét?

Francesco Nuti az olasz Családi kör erkölcsi dilemmáival facsargatja nézői szívét, és közben filmjének főszereplőjeként eljátssza az ügyefogyott nagyvárosi kisember érzelmes komédiáját. Hogyan kerülhetett annak idején fegyver a kezébe, és mit akarhatott elrabolni? A választ csak a forgatókönyvíró ismerheti, a filmben elénk lépő Rómeó a légynek sem tudna ártani. Turistának álcázza magát a magas hegyek közé zárt kis faluban, ahol gyermeke él új családjában. Barátságot köt velük, hozzájuk költözik, megpörkölődik az ifjú mama tüzében, néhányszor jól ráijeszt a nézőre, hogy felfedvén kilétét megzavarja az áldásos harmóniát, de aztán a közönség könnyeivel küszködve búcsút int a paradicsomi idillnek.

Ornella Muti és a hófödte olasz Alpok varázsos domborzata egyébként valóban szemet kápráztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5434