KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Amerikai gyilkosságok

Tamás Amaryllis

 

Ahol nincs belső függetlenség, erkölcsi meggyőződés, ott nem kérhető számon a jövő nemzedékével való azonosulás, az egymásért vállalt szolidaritás. Akit saját sorsa is csak annyiban érdekel, mint Amarillo város – kizárólag robbanófejek gyártásából élő – lakóit (dermedten figyelik az enyhülés híreit), attól nem várható el hazája vagy a világ sorsáért érzett aggódás. Akinek kikapcsolódást a félelemre alapozó „játékok” adnak („Ez önnel is megtörténhet”, „Gyilkosság élőben”, „Igazi bűncselekmény”-sorozatok), akit az „Amerika leginkább körözött embere” talk show hetenként bilincsel le, azt nemigen érdekli a bioszféra és a társadalom pusztulása.

Sheldan Renan dokumentumfilmjéből szakrális személyek ellen (Kennedy-fivérek, Martin Luther King, John Lennon) elkövetett politikai gyilkosságok és minden indok nélküli „köznapi” merényletek képei zúdulnak ránk. Ezeket már nem magyarázhatja a katolikus egyházi enciklopédia sem „a közjó érdekében végrehajtott emberölésnek”, s nem menthetnék Aquinói Szent Tamás vagy John Salisbury elméletei sem „etikusnak”.

Az önzetlenséget, az erőszaknélküliséget a lélek önmaga kell hogy megteremtse önmagából. Hogy ne ezek a képek őrződjenek meg XX. századi mandalaként, hogy a kozmikus léttől elszakadó őrületet elűzhesse a comeniusi intelem: Omnia sponte fluant, abdit violentina rebus. „Minden szabadon folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5339