KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A cápa 2.

Nagy Zsolt

 

A színhely ugyanaz a tengerparti üdülővároska, mint Spielberg 1976-os rémfilmjében. Szinte ugyanaz a történet is: nem „folytatása”, csupán halványabb megismétlése a spielbergi előzménynek. A házakban, a plázson és a vizek fölött most is émelyítőén sűrű és mozdulatlan a boldogság levegője, s a cápaveszélyt most sem ismerik el a főbb illetékesek (bizonyára a harmadik cápa-filmben is nagy lesz majd a hitetlenkedés). A fenevaddal ismét Brody, a körzet rendőrkapitánya bánik el, aki változatlanul velejéig át van hatva a rossz iránti gyűlölettel és a fürdőzők szeretetével, ily módon a cápaölés aktusa megint viszont-gyilkosság, bestiális bosszú. Brody újra egy megszokott technikai eszköz (ezúttal egy víz alatti kábel) meglepő felhasználásával éri el célját és most is ellenfele mohóságára építi tervét. Igaz, a mostani szörny eddig sohasem mutatkozott dühösnek vagy mohónak. Nem annyira cápaként viselkedett, mint inkább cápa-formájú riogató- és áldozatszedő robotként, mintha nem ösztönök hajtanák, hanem valamely racionálisan kiötlött suspense-program. Áldozatait fondorlatos játszadozások után ragadta el. Így kissé csalódnunk kell, amint őrjöngve rohan egyenesen a halálcsapdába, csak mert Brody kolompolt neki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5265