KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tuti dolog

Torma Tamás

Ha azt látjuk, hogy belevaló dumás amerikai srác túl sokat nézegeti a szemináriumon mellette jegyzetelő, csinos osztálytársnőjét, mérget vehetünk rá, ebből kamaszoknak szóló, érzelmes-jópofa film kerekedik. Amelyben minden megtörténhet. Társadalmi és mentalitásbeli különbség nem akadály, lehet a fiú vagányul slampos és a lány riasztóan pedáns, a forgatókönyvíró, ha törik, ha szakad, összehozza őket. Ehhez persze púpozott kanállal kell adagolni a véletlent. Hiába azonban a számtalan fordulat, (a rendező jónak látja az ifjú párral végigutaztatni Amerikát), igazi meglepetés nem érheti a nézőt. „A félszegeknek sem kell aggódniuk, mert mindenki megtalálja a maga párját”-feliratú skatulyából előszedett tucatterméket látunk. Rob Reiner filmje maga is „tuti dolog”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4936