KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Dr. Kricsfalvi Anita: A filmrendező és a producer

Politzer Péter

Évtizedekig nem voltak producerek Magyarországon. Most újra megjelentek, nagy szivarjuk van, valaha a gyártást vezették a film gyárában, esetleg a tévében. Nálunk bárki lehet producer, nem kell hozzá semmiféle képesítés (ellentétben például Franciaországgal). De hogy jogilag ki tekinthető annak, az már bonyolultabb kérdés. Igaz, ez csak akkor kerül elő, ha pénzügyi – ritkábban művészi – szempontokból konfliktus alakul ki, s az érintettek maguk között nem tudják rendezni. Általánosságban elmondható, hogy producer az, aki a pénzt hozza, őt a film kizárólag befektetésként érdekli, a rendező pedig művészileg jegyzi a filmet.

A filmrendező és producer című könyv nemcsak a meghatározás problematikáját vizsgálja, hanem azt is tárgyalja, hogy a magyar és a nemzetközi (főleg az olasz és francia) jog hogyan szabályozza a film elkészülte szempontjából kulcsfontosságú figurák viszonyát. „A rendező és a producer jogai konkurálnak, és a szerző morális jogának primátusa nem jelenti a producer vagyoni jogának elenyészését...”

Melyek azok a határok, eszközök, lehetőségek, amelyekkel ez jogilag nagyon nehezen definiálható két személy (foglalkozás?) az érdekeit védheti? Mit jelent a befejezett film, a final cut, a remake fogalma, illetve mit ezek szerzői jogi viszonyai? Kinek mennyit és mikor kell fizetni, ha elkészül, vagy nem készül el a film? Mire köthető biztosítás és mire nem? Az eredmény/felróhatóság/érdekkör a vállalkozási szerződésnél... Színtiszta jogértelmezés több mint 100 oldalon keresztül, jogszabályokkal és szerződésekkel.

„Ahhoz, hogy a filmipar helyzete javuljon Európában, még nem elegendő a szerzői jogi szabályozás átalakítása.” Viszont bizonyos, hogy ennek hiánya hátráltatja.

 

 

PONT KIADÓ, 1996


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=393