KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A suttogó

Vidovszky György

 

A suttogó olyan ember, aki ért a lovak nyelvén. Nem idomár, annál több: humánus és kevésbé szimpatikus módszerekkel akarata alá kényszeríti a megvadult lovat – ha kell, akár több hetes kemény munka során. A film egyik főhőse egy 14 éves kislány, akit súlyos baleset ért lova, Pilgrim hátán. Maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedett lovával együtt. A felépülés sikere érdekében anyja, Annie felkeresi a „suttogót”, aki eredetileg marhapásztor egy festői szépségű, hamisítatlanul amerikai természeti környezetben. Annie, bár sikeres szerkesztő New Yorkban és boldog családanya, hamarosan beleszeret a tájba és annak szomorú-szótlan pszichoterapeutájába, a suttogóba.

Mesésen vonzó figurák és történet – hiszen a folytatást úgy is könnyű kitalálni –; bódítóan hat a nézőre a szélesvásznú tájképorgia, a sok hatásvadász lassítás, a hömpölygő muzsika. Már-már olyan csábító a naplementében lovagló, vasalt farmeringes, frappáns lélekbúvár képe, mint egy cigarettareklám. De tudjuk, az ilyen magányos típusú cowboyok nem mutatnak jól újsággal a kezükben és papuccsal a lábukon, ezért Annie – bár sírva – lemond róla, átengedve ezzel a vágyakozást a nézők millióinak. Kár! A film egyetlen hiteles, őszinte figurája volt Annie, személye hozott némi természetességet ebbe a természetellenesen természetközeli világba, ahol minden problémára, kérdésre akad egy blikkfangos, tökéletes válasz. Kristin Scott Thomas játéka, jelenléte a vásznon a fölösleges képváltások ellenére is titkokkal teli, magával ragadó. A szájába adott közhelyek bájjal telnek meg, humoros zavartsága megejtő. Oscar-díj gyanús, kikapcsolódást nyújtó, szép film az önismeret felfedezéséről, amerikai Tüskevár, amely – valljuk be – a főhősökben maradandóbb nyomot hagy, mint a nézőben. (Robert Redford rendezői pályafutása során ez az első filmje, amiben ő maga is szerepel.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3828