KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Angyali szemek

Tamás Amaryllis

 

A kivándorló magyar szülők gyermekeként Mexico Cityben született Luis Mandoki a Gaby és A gyönyör rabjai után – amelyeknek Koltai Lajos volt az operatőre – ismét a „jóság síró vágyát” kerülgeti, most a korszerűnek vélt akció-thriller műfajában.

Jennifer Lopez festetlen arccal, természetes gesztusokkal afféle kültelki zsaru-Jeanne d’Arcot alakít, hétköznapi közelségben a drogcsempészekkel, az aljassággal és a halállal, lévén – a nőiesnek éppen nem nevezhető – rendőrszakma élharcosa. James Caviezel derékba tört lélekkel, kisfiát, feleségét abszurd-ostobán elveszítve élőhalottként kóborol a világban, nehéz döntést hoz: „csakazértis” továbbgombolyítja sorsa fonalát, jócselekedeteket hajt végre érdemtelennek, érdemesnek egyaránt. Jámborságra ítéli magát.

Múltjuk, hiteles indítékuk folytonos önsajnálatba hajszolhatná őket, mindketten cinikus ember-torzóvá válhatnának, hiszen a szenvedés a létformájuk, ahol 24 óra 24-szer 60 percnyi lidércnyomás. Elviselhetetlen töménységben konfrontálódik a magány feloldhatatlansága a szeretet elárulásával, éppannyira, ahogy történetük melodramatikus, egyben rémdrámaszerű harsánysága ellenpontozza egymást.

A sok kis véletlen a Nagy Találkozást készíti elő. Az elhagyatottság celláját el is lehet hagyni – ha angyalszemek angyalszemmel nézik egymást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2501