KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Suzhou-folyó

Varró Attila

 

Sanghaj népes kikötővárosa több mint harminc esztendőn át számított a bűnözés és a filmgyártás központjának Kínában – nem véletlen, hogy szűk sikátoraiban játszódó hazai mozidarabok legtöbbször ódivatú gengszterfilmek. Így hát azon sincs mit csodálkozni, hogy a Nagy Fal mögött korábban ismeretlen műfajnak számító neo-noir sem Pekingben ütötte fel fejét. Amit Los Angeles jelent a fekete filmnek Máltai sólyomtól Szárnyas fejvadászig, Alkony sugárúttól Szigorúan bizalmasig, azt kínálja a lüktető, ezerarcú Sanghaj újszülött zsánerének és a hatodik generációs rendezőknek, akik neves elődeiknek hátat fordítva főként modern, nagyvárosi drámákkal célozzák meg a közönséget. Lou Ye az új nemzedék külföldön kevésbé ismert tagja, sikereit mindeddig hazai tévéprodukcióinak köszönhette, köztük egy rendhagyó, tízrészes sorozattal a főváros árnyoldalairól (Super City): második nagyjátékfilmjében rejtélyes szerelmi háromszög-történetet mesél, amely ezredvégi noir-köntöse ellenére, karcos melodrámaként vagy urbánus kísértethistóriaként egyaránt nézhető.

A Suzhou folyót Csang Ji-mou Sanghaji maffia című, 1995-ös gengszterdrámájával összevetve pontos képet kaphatunk a pekingi filmakadémia két prominens rendezőcsoportja közt tátongó generációs Grand Canyonról: mintha Lou inkább Wong Kar-vai vagy Tsai Ming-lian magánkurzusain tanult volna filmkészítést. Szédülést idéző misztikus alaptörténetét trükkösen kibontott háromszintű flashbackben, borongós narrátorhanggal gyónja fülbe; szubjektív kamerája színtelen, kaotikus mikrokozmoszban kószál; lepusztult főhősei az alvilág határszélén imbolygó kilátástalan outsiderek, valamint egy vérbeli, titokzatos femme fatale, akiről még azt sem tudni, hány személy valójában. A Suzhou-folyó lenyűgözően izgalmas randevú egy klasszikus hollywoodi zsáner és a modern távol-keleti új hullám között, ahol mindkét fél legjavát nyújtja: sanghaji asszony a folyóban, bukott angyalkák kínai négynegyedben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2461