KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kapj el, ha tudsz

Elek Kálmán

 

Bestseller írásához ideális helyszín a börtöncella: bulvár-tapasztalataink szerint az amerikai fegyházak tömve vannak kalandos életútjuk megörökítésén fáradozó bentlakókkal; a beszélőkön legalább annyi a hozzátartozó és a védőügyvéd, mint az autentikus részletekben bővelkedő biográfiák megfilmesítési jogairól tárgyaló ügynök. Frank Abagnale Jr. fiatal éveinek krónikája az amerikai álom egyéni hangszerelésű iskolapéldája. Szülei válásának és a rajongásig szeretett apa (Walken) bukásának traumája elől az ifjú Abagnale (DiCaprio) 17 évesen rohanva hagyja el a szülői házait, hogy aztán rekordidő alatt felkerüljön az FBI legkeresettebb bűnözőinek listájára. Alig néhány év leforgása alatt csekély 3 millió dollár értékben hamisít csekkeket, másodpilótának adja ki magát, James Bondnak pózol, diplomás orvosként éjszakai ügyeletet vállal és ügyvédként is kipróbálja magát. A sztoriban benne van egy cirka 90 perces elegáns thriller lehetősége (mondjuk a Stanley Donen rendezte Charade mintájára), benne van továbbá a mesterdetektív (Hanks) és a bűnözőzseni fifikás párharcának alapanyaga, egy kis film-noir a hatvanas évek mindig kellemes retro fílingjével, egy kis pikáns vidámság, de legfőképp a játékosság ígérete. Spielberg rá is érez minderre, ugyanakkor a világ kétségkívül leghíresebb filmrendezőjeként úgy tűnik képtelen frappáns és pontos műfaji filmet készíteni: fölösleges rétegekkel (főképp a családi háttér boncolgatása ilyen) és számos üresjárattal terheli meg a briliáns animációs intróval (a la Pink Panther) kezdődő filmet. Hiába DiCaprio sármja, Walken erős jelenléte és Hanks rég nem tapasztalt szellemes játéka: ez a koktél, bár annak készült, nem az ínyencek itala.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2086