KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bástyasétány hetvennégy

Czirják Pál

1974. Rendezte: Gazdag Gyula. Szereplők: Ewald Schorm, Iglódi István, Monori Lili, Koltai Róbert, Pogány Judit. 73 perc. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum.

Gazdag Gyula 1974-es Bástyasétánya zenésfilmbe oltott rendszerkritika, a korszak „operettvalóságának” fanyar gúnyrajza. Értették az üzenetet az illetékes elvtársak is, így a munka néhány évre dobozba került. Nem ez volt persze az egyetlen film a rendező pályáján, amelyet elkészülte után nem engedtek bemutatni. Gazdag a maga kilenc betiltott alkotásával alighanem kitüntetett helyen szerepelne egy, a hazai filmcenzúra történetét feldolgozó monográfiában.

Pedig a Bástyasétány keserédes iróniája, groteszk szimbolikája mai szemmel nézve akár ártatlannak is tűnhet. Főleg a rendező dokumentum-darabjai mellett, mint amilyen például az Ember Judittal közösen forgatott, szintén betiltott A határozat (1972), amely nagyon is nyersen leplezte le a Kádár-korszak alapvető antidemokratikusságát. Mindazonáltal félrevezető lenne az utóbb említett film direkt politikumát a Bástyasétányon számonkérni. Hiszen e kifordított termelési operettel Gazdag egészen más módszert választott. A történetet végletesen lecsupaszította, absztrakt vázzá alakította; ezzel egyidejűleg azt a folytonos küzdelmet avatta vezérmotívummá, amely a cselekménybe beemelt mesélők és a bábokként mozgatott, de időről időre fellázadó szereplők között zajlik. Így válik a film a paternalizmus allegóriájává, miközben a kibontakozó vízió szerencsés módon jóval tágabb érvényű, semhogy leragadjon a konkrét politikai közeg didaktikus megidézésénél.

A Bástyasétány hetvennégy ezért lehet jóval több, mint egyszerű cenzúratörténeti dokumentum. Ma is eredeti, hatásos, akárcsak dobozba zárt sorstársai, Bacsó Péter 1969-es filmje, A tanú vagy Jeles András 1983-as Álombrigádja.

Extrák: Rövidfilm (Ragályi Elemér: Szilveszter); Honthy Hanna-összeállítás; kimaradt jelenetek és képgaléria.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10552