KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/április
FILMSZEMLE
• Szabó Miklós: Tábori palackposták Történelmi dokumentumfilmekről
• Kovács András Bálint: Miért az ávósok? A történelem visszavétele
• Almási Miklós: Vadászjelenetek Felső-Magyarországon Tüske a köröm alatt
• Ágh Attila: Az igazán nagy ügyek A mi kis ügyeink
FESZTIVÁL
• Koltai Tamás: Kis lokál a pesti Brodway-n Miss Arizona
• Koltai Ágnes: Rejtő Jenő velünk van Beszélgetés Szomjas Györggyel

• Kovács Ilona: A gondola alakú hamutartó Ernst Lubitsch filmvígjátékai
• N. N.: Ernst Lubitsch fontosabb filmjei
• Nagy Zsolt: Mechanikus Mikulás Brazil
• Hirsch Tibor: Bolondok vagy csak meztelenek? Spielberg bíborszínei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Vidéki vasárnap
• Schreiber László: Szeleburdi vakáció
• Szemadám György: A bolygó neve: Halál
• Vida János Kvintus: Élethalálharc
• Schreiber László: Az utolsó csillagharcos
• Gáti Péter: Világautó
• Nagy Zsolt: Üdvözítő kegyelem
• Tamás Amaryllis: A kíméletlen
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Rosszkedvűek a srácok Torino
• Bikácsy Gergely: Máshol Rio de Janeiro
KÖNYV
• Koltai Tamás: Egy ember, aki nevetett
KRÓNIKA
• N. N.: Konferencia

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kívánság fája

Székely Gabriella

 

Grúzia mesés. A valóságban és filmjeiben is. A grúzok megélik és megrendezik meséjüket. Furfangosabb Erősjánost aligha láttam még, mint magát a világhírű filmrendezőt, aki levágja az útját álló sárkány összes fejét, mert szeretné megvendégelni külföldi barátait szabad tűzön főtt birkalevessel, ám fiatal bárányhúst nem talál a piacon, tehát fogja magát, felkutatja a városszéli zugjuhászt, betereli a bégető kisbárányt a kocsijába, a zugmészárosnál levágatja, megnyúzatja, feltrancsíroztatja, s délután már kanalazhatjuk a különleges fűszerekkel ízesített ételt. Mert mit tegyen a szegény grúz, ha nem szereti a rágós öreg birkát, és bárányhúst akar enni?!

Mesésebb díszletet nem tervezek még az évszázados Tbiliszi belvárosánál: zegzugos utcácskák, elvarázsolt fa-tornácos kunyhók, fekete kendős nénikék, akiket, ha szerencséje van az embernek, öreganyámnak szólít. A kívánság fái zöldellnek a kertekben, csodatevő kövek porosodnak az út szélén, Piroszmani csodabogarai koptatják.

A mese azonban fellázad, ha rosszul mesélik el. Elnémul, megmerevedik, begubódzik a jelmezekbe, a különös arcokba, az egzotikus környezetbe. Grigorij Sengelaja Piroszmanijában, Eldar Sengelaja Különös kiállításában, vagy Csodabogarakiában, persze, elárulja titkait, életre kel. Otar Joszeliani modern történeteiben, a Lombhullásban, az Élt egyszer egy énekes feketerigóban, a Pásztoraiban új ruhát ölt, és csúfondáros szeretettel beszél a mai grúzokról.

Ám Tengiz Abuladze A kívánság fájában nem tudta megszólaltatni a mesét. Hiába suhogtatja rendezői varázspálcáját, mesefigurái nem engedelmeskednék. Némák és mozdulatlanok. Belesimulnak egy század eleji színes képeskönyv lapjaiba, illusztrálják a boldogságkeresés példázatát. Egyikük azt a szerepet kapta, hogy lobogó türelmetlenséggel, fülét a földre tapasztva, várja a közelgő forradalom dübörgését. A másiknak a kívánság fáján kell csücsülnie, onnan lesi szerencsecsillagának feljöttét. A harmadiknak, negyediknek a csodakövet kell megtalálnia. Az ötödik a szerelemben keresi a boldogságot, de máshoz, a gazdag fiúhoz kényszerítik. A hatodik a dicső grúz legendákba kapaszkodva lebeg a föld felett. A hetedik negyvenéves mátkaságában a kitalált vőlegény szerelmén csüng. Mindnyájan vágyakoznak, keresik a boldogságot, csak éppen semmit sem tesznek érte, és belepusztulnak a reménykedésbe.

És közben a bohókás mesefigurák élettelenül, ügyes kezű rajzoló ceruzavonásaiba zárva várják, hogy levegőhöz jussanak, megmozgassák elgémberedett tagjaikat, és megelevenedjenek a filmvásznon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8161