KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/április
FILMSZEMLE
• Szabó Miklós: Tábori palackposták Történelmi dokumentumfilmekről
• Kovács András Bálint: Miért az ávósok? A történelem visszavétele
• Almási Miklós: Vadászjelenetek Felső-Magyarországon Tüske a köröm alatt
• Ágh Attila: Az igazán nagy ügyek A mi kis ügyeink
FESZTIVÁL
• Koltai Tamás: Kis lokál a pesti Brodway-n Miss Arizona
• Koltai Ágnes: Rejtő Jenő velünk van Beszélgetés Szomjas Györggyel

• Kovács Ilona: A gondola alakú hamutartó Ernst Lubitsch filmvígjátékai
• N. N.: Ernst Lubitsch fontosabb filmjei
• Nagy Zsolt: Mechanikus Mikulás Brazil
• Hirsch Tibor: Bolondok vagy csak meztelenek? Spielberg bíborszínei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Vidéki vasárnap
• Schreiber László: Szeleburdi vakáció
• Szemadám György: A bolygó neve: Halál
• Vida János Kvintus: Élethalálharc
• Schreiber László: Az utolsó csillagharcos
• Gáti Péter: Világautó
• Nagy Zsolt: Üdvözítő kegyelem
• Tamás Amaryllis: A kíméletlen
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Rosszkedvűek a srácok Torino
• Bikácsy Gergely: Máshol Rio de Janeiro
KÖNYV
• Koltai Tamás: Egy ember, aki nevetett
KRÓNIKA
• N. N.: Konferencia

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nem férünk a bőrünkbe

Magyar Judit

Mica Miloševic filmjében mindenki vég nélkül rohangál és kiabál. Egy nagy család lakói, meg az albérlők futkosnak keresztül-kasul a régi előszobán és az omladozó mellékhelyiségeken – főképpen azért, hogy lehetetlen helyzetüket kellőképpen érzékelni lehessen. Legtöbbet a főszereplő családapa szaladgál, érthető: fél. Nem pusztán szorong, mint napjaink kisembere, hanem egyenesen irtózik mindattól, ami várja. Reszket, hogy el fog késni a munkahelyéről, és reszket a reszketéstől. Ráadásul időnként elhatározza, hogy majd ő megmutatja. E szerepben Nikola Simićnek sikerül elegyítenie a századeleji hivatalnok alázatosságát a századvég neurózisával. Ügyes munka.

Vojislac Kostić írt egy dalt a filmhez, miszerint az élet nehezen elviselhető. Felháborodott a kusza reggeleken meg a levont béreken, a főnökök meg a beosztottak viszonyán s a kisemmizettek sorsán. Akárcsak a rendező. Ám Mica Miloševic nem elégedett meg néhány strófával, párosítani próbálta hát Mihalkov gyöngén megvilágított szobabelsőit Danyelija finom, groteszk lírájával.

Kísérletezni jó. Dalolni is igen kellemes. Csak a mozi fárasztó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6259