KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/április
FILMSZEMLE
• Szabó Miklós: Tábori palackposták Történelmi dokumentumfilmekről
• Kovács András Bálint: Miért az ávósok? A történelem visszavétele
• Almási Miklós: Vadászjelenetek Felső-Magyarországon Tüske a köröm alatt
• Ágh Attila: Az igazán nagy ügyek A mi kis ügyeink
FESZTIVÁL
• Koltai Tamás: Kis lokál a pesti Brodway-n Miss Arizona
• Koltai Ágnes: Rejtő Jenő velünk van Beszélgetés Szomjas Györggyel

• Kovács Ilona: A gondola alakú hamutartó Ernst Lubitsch filmvígjátékai
• N. N.: Ernst Lubitsch fontosabb filmjei
• Nagy Zsolt: Mechanikus Mikulás Brazil
• Hirsch Tibor: Bolondok vagy csak meztelenek? Spielberg bíborszínei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Vidéki vasárnap
• Schreiber László: Szeleburdi vakáció
• Szemadám György: A bolygó neve: Halál
• Vida János Kvintus: Élethalálharc
• Schreiber László: Az utolsó csillagharcos
• Gáti Péter: Világautó
• Nagy Zsolt: Üdvözítő kegyelem
• Tamás Amaryllis: A kíméletlen
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Rosszkedvűek a srácok Torino
• Bikácsy Gergely: Máshol Rio de Janeiro
KÖNYV
• Koltai Tamás: Egy ember, aki nevetett
KRÓNIKA
• N. N.: Konferencia

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Átkozott boszorkák

Hungler Tímea

 

Ha egy filmben adott két démoni szépségű színésznő, nevezetesen Nicole Kidman és Sandra Bullock, a potenciális mozilátogató (különösen, ha az erősebbik nemhez tartozó) a cím alapján hajlamos mindenféle helytelen következtetésre jutni; ilyenkor lép közbe a jószándékú filmkritikus, és óva int: csak semmi metaforika, a cím expressis verbis értendő ám, kísértet járja be a filmvásznat.

Ez esetben a dilettantizmus kísértete. Van itt minden, ami valaha meseszerű műfajban felbukkant, varangyosbékától kezdve varázsitalon át egészen a fekete mágiáig és macskáig. A horror-elemekkel dúsított sem nem mese, sem nem családi mozi leginkább a Ghostbusters alapművel rokonítható, de élesebb szeműek inkább a 70-es évekbeli nagyszabású magyar produkció, a „Mese felnőtteknek” világát érhetik benne tetten.

Amennyiben e kultúrtörténeti kalandozás után/ellenére a néző továbbra is úgy véli, a két baba-jaga megéri a kockázatvállalást, kedvenc példáim a másfél órából talán jobb belátásra téríthetik: a Bullock kedvesét játszó Adrian Quaidnek a narrátor (ez is van a filmben) szerint az egyik szeme kék, a másik zöld (a la David Bowie), mit bárhogy is nézünk, nem látunk; így mikor Kidman fiújáról kiderül, hogy a vámpírok őshazájából, a bulgáriai Erdélyből származik, már meg sem lepődünk, csak sommázzuk a végkövetkeztetést: a szellemes filmek sora egy olyan szellemtelennel gazdagodott, mely szándékai ellenére helyenként még szellemes is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3940