KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/április
FILMSZEMLE
• Szabó Miklós: Tábori palackposták Történelmi dokumentumfilmekről
• Kovács András Bálint: Miért az ávósok? A történelem visszavétele
• Almási Miklós: Vadászjelenetek Felső-Magyarországon Tüske a köröm alatt
• Ágh Attila: Az igazán nagy ügyek A mi kis ügyeink
FESZTIVÁL
• Koltai Tamás: Kis lokál a pesti Brodway-n Miss Arizona
• Koltai Ágnes: Rejtő Jenő velünk van Beszélgetés Szomjas Györggyel

• Kovács Ilona: A gondola alakú hamutartó Ernst Lubitsch filmvígjátékai
• N. N.: Ernst Lubitsch fontosabb filmjei
• Nagy Zsolt: Mechanikus Mikulás Brazil
• Hirsch Tibor: Bolondok vagy csak meztelenek? Spielberg bíborszínei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Vidéki vasárnap
• Schreiber László: Szeleburdi vakáció
• Szemadám György: A bolygó neve: Halál
• Vida János Kvintus: Élethalálharc
• Schreiber László: Az utolsó csillagharcos
• Gáti Péter: Világautó
• Nagy Zsolt: Üdvözítő kegyelem
• Tamás Amaryllis: A kíméletlen
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Rosszkedvűek a srácok Torino
• Bikácsy Gergely: Máshol Rio de Janeiro
KÖNYV
• Koltai Tamás: Egy ember, aki nevetett
KRÓNIKA
• N. N.: Konferencia

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

René Clément halálára

Bikácsy Gergely

Most már örökre a Harc a sínekért rendezője marad.

Az 1913-ban született René Clément néhány rövidfilm után szinte a semmiből feltűnve vált az 1945 utáni francia film nagy ígéretévé. A Harc a sínekért utólag megrendezett dokumentumfilm a francia vasutasok német megszállás alatti küzdelméről. Sokan egy jövendő francia neorealizmus első fecskéjét látták és ünnepelték benne. Clément tehetsége azonban másutt rejlett. Nem véletlenül választotta Cocteau a Szép és a szörnyeteg technikai rendezőjéül: a francia filmszakma legbiztosabb professzionistája volt. Egy ideig kísérletező művésznek hitték, fesztiválok tucatjain díjazták. Pedig önálló stílussal, eredetiséggel ritkán jeleskedett: megbízható, fölényes szakmai tudással mindig.

Legérdekesebb, időtálló filmje a nálunk is népszerű és sokszor vetített Tiltott játékok. Erős és megragadó dokumentum-hitelesség vegyül benne érzékeny lélektani ábrázolással és enyhén giccses művészkedéssel. Nagyszabású és roppant becsvágyú Zola-adaptációja, a Patkányfogó igyekvő és hajszálpontos adaptáció maradt. A Monsieur Ripois-t Angliában forgatta: e játékos és besorolhatatlan komédiában Gérard Philipe egyik legjobb szerepét játszatta. Clément utolsó igazán jó filmje fiatal Alain Delon korai remeklésével a Tűző napfény 1960-ból. Ma is frissnek hat. Utolsó, hatvanas években késült filmjei mind lélektani-bűnügyi opusz, híres amerikai színészekkel. A magyar televízió is vetítette néhányukat: korrekt, bár feledhető dolgozatok.

Halálával öregebb lett a francia és európai film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/05 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=265