KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/április
FILMSZEMLE
• Szabó Miklós: Tábori palackposták Történelmi dokumentumfilmekről
• Kovács András Bálint: Miért az ávósok? A történelem visszavétele
• Almási Miklós: Vadászjelenetek Felső-Magyarországon Tüske a köröm alatt
• Ágh Attila: Az igazán nagy ügyek A mi kis ügyeink
FESZTIVÁL
• Koltai Tamás: Kis lokál a pesti Brodway-n Miss Arizona
• Koltai Ágnes: Rejtő Jenő velünk van Beszélgetés Szomjas Györggyel

• Kovács Ilona: A gondola alakú hamutartó Ernst Lubitsch filmvígjátékai
• N. N.: Ernst Lubitsch fontosabb filmjei
• Nagy Zsolt: Mechanikus Mikulás Brazil
• Hirsch Tibor: Bolondok vagy csak meztelenek? Spielberg bíborszínei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Vidéki vasárnap
• Schreiber László: Szeleburdi vakáció
• Szemadám György: A bolygó neve: Halál
• Vida János Kvintus: Élethalálharc
• Schreiber László: Az utolsó csillagharcos
• Gáti Péter: Világautó
• Nagy Zsolt: Üdvözítő kegyelem
• Tamás Amaryllis: A kíméletlen
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Rosszkedvűek a srácok Torino
• Bikácsy Gergely: Máshol Rio de Janeiro
KÖNYV
• Koltai Tamás: Egy ember, aki nevetett
KRÓNIKA
• N. N.: Konferencia

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sirály

Kovács Patrik

The Seagull – amerikai, 2018. Rendezte: Michael Mayer. Szereplők: Saoirse Ronan, Elizabeth Moss, Annette Bening. Forgalmazó: Bontonfilm. 98 perc.

 

Mindig gyanakvásra ad okot, ha az angolszász kultúrkörből érkező direktorok megkísérlik feldolgozni az orosz irodalom remekeit, s valóban: a Háború és béke vagy az Anna Karenina megannyi amerikai és brit adaptációja közül keveset jegyez a filmtörténeti emlékezet. Pedig Tolsztoj művei hálás alapanyagok, hiszen közönségbarát stíluseszközöknek (monumentális díszletezés, felfokozott érzelemábrázolás) biztosítanak tág teret. A drámaiatlan dráma megteremtőjeként is számon tartott Csehov már egészen más eset: színműveit valódi kihívás mozgóképesíteni. Jelzésértékű, hogy kulcsdarabja, a Sirály roppant kevés adaptációt ért meg a tengerentúlon (pedig fél évszázada a színpadi feldolgozások egyik legnagyobb mestere, Sidney Lumet is nekiveselkedett a feladatnak), ezért is figyelmet érdemlő vállalkozás Michael Mayer (Otthon a világ végén, Érettségi) új filmverziója.

Mayer és forgatókönyvírója, Stephen Karam többnyire hűen követik az eredeti cselekményt, s ha mégis módosítanak (ennek legékesebb példája az egyetlen dialógusrészlettel megkurtított, ám ezáltal egészen más súlypontozású zárlat), joggal teszik. Adaptációként viszont a Sirály meglehetősen bátortalan, Csehov műremekéhez képest klasszicizáló. Az orosz írófejedelem következetesen dedramatizál, azaz a konfliktusos helyzetekből kivonja a feszültséget és a tragikumot (ezt szolgálják a szaggatott párbeszédek, az időbeli ugrások, az erőteljes kamarajelleg, valamint a rendhagyó hősábrázolás), Mayer azonban ellentétes késztetések rabja: azáltal, hogy az eredeti dialógusokat kerekebbre, a karaktereket azonosulásra alkalmassá formálja, intim közelségbe hozza az élményt, s végeredményben hagyományos melodrámát farag a Sirályból. A jellegzetesen csehovi témák – az eltékozolt életek, a kisszerű, piócatermészetű jellemek, a fonák művészsors, a vidéki provincializmus – ekként jobbára közhelyekké egyszerűsödnek; a rendező szinte kizárólag a szerelmi sokszögből fakadó bonyodalmakra összpontosít.

Alapvetően dicséretes, hogy az alkotók ragaszkodtak az autentikus tárgyi világhoz – a közegábrázolás elsőrangú, a kosztümök pompásak –, ámde a Sirály könnyűszerrel modernizálható lenne, nemcsak díszleteiben, de kiváltképp tematikájában. Az íróként lánglelkű forradalmár Trepljov (Billy Howle) és a vaskalapos Arkagyina (Annette Bening) művészetfelfogásának különbsége ugyanis egyszerre világít rá univerzális, és mégis égetően korszerű kérdésekre. A színészi játék hullámzó: a Trigorint alakító Jason Statham-klón, Corey Stoll valószínűleg műfajt tévesztett e filmmel, Bening és a Mását megformáló Elizabeth Moss viszont tündökölnek. A Sirály Mayer értelmezésében kissé álmosító, de szórakoztató kamaradarab, mely nyomokban Csehovot is tartalmaz. Egy rugalmasabb szemléletű rendező bizonyára valóban feltámasztotta volna papírsírjából e klasszikust, ám ne legyünk igazságtalanok: nem lehet mindenki Bergman vagy Woody Allen.

Extrák: A Sirály a Tribeca Filmfesztiválon; kérdezz-felelek Annette Bening és Michael Mayer rendező közreműködésével; mozielőzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13918