KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hitler titkárnője

Pápai Zsolt

 

A világfordító történelmi események szemtanúi, illetve az ezen eseményeket levezénylő személyek közeli ismerősei, munkatársai dokumentumfilmek hálás riportalanyai, még akkor is, ha netán az általuk mondottak kevés újdonságot tartalmaznak. Ha a megszólaló – pozíciójából vagy egykori szerepéből adódóan – fontos vagy fontosnak vélt személy, akkor megszólalásának szenzációértéke feledtetheti szavainak esetlegesen csekély információértékét.

Néhány évvel ezelőtt kisebb szenzációt váltott ki Németországban, hogy Adolf Hitler egykori titkárnője, az öt évtizeden át a történészek és újságírók elől masszívan elzárkózó Traudl Junge végre feltárulkozott, és előbb megjelentette visszaemlékezéseit, majd a kamera elé is leült. Könyve és a róla készült dokumentumfilm nagy vihart kavart, és egy játékfilmet is szült: jórészt ezekre támaszkodva forgatta le tavaly Oliver Hirschbiegel A bukás című munkáját.

A Hitler titkárnőjét 2002-ben mutatták meg a Berlinálén, Frau Junge halála előtt néhány nappal. A négy hosszabb beszélgetésből összeállított filmnél kevés sterilebb megmunkálású, eszköztelenebb stílben készült mozgókép-dokumentum született a mozi száztíz éve alatt: a rendezők a dísztelen háttér előtt – balra egy pocsék virágcsendélet, jobbra könyvespolc – végig szekondban veszik riportalanyukat, aki előbb magáról és családjáról, majd a nemzetet (meg)vezető diktátor szolgálatában eltöltött három évéről beszél.

Nem sok új információt kínálva, legyen szó az 1944. júliusi, Stauffenberg ezredes megszervezte merényletkísérletről vagy Hitler és szűkebb környezete bunkerbeli végnapjairól. A szerény dokumentumértékű mű személyes sorsdrámaként érdekes igazán. Néhol ugyan az önvád hangjai is kihallatszanak a monológból, egészében véve mégis olybá tűnik fel, hogy a végtelenül naiv Frau Junge bő fél évszázad után sem tudta feldolgozni élete nagy traumáját. Több olyan pillanat is akad a filmben, mely ezt látszik igazolni: az egyik legmeglepőbb, amikor Junge asszony a Führer pacifizmusáról (!) beszél, a másik, amikor Hitler kutyáját, a bunkerben ciánkapszulától odaveszett Blondie-t siratja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8298