KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis szemtanú

Ardai Zoltán

Peter Weir, a hetvenes évekbeli ausztrál „új hullám” egyik vezéralakja, amerikai sztárrendezőként sem szürkült el egészen. Középutas filmkészítői szemléletét főként a nálunk most bemutatott Weir-világsiker, A kis szemtanú reprezentálja, ez a vérpárás kaland-keretbe foglalt, máskülönben klasszicizáló mértéktartással kimunkált szerelmi (értsd: érzelmi) helyzettanulmány. A címszereplő kisfiút csupán a film néhány korai, rémületes jelenetében vélhetjük főhősnek, idővel mellékfigurává fakul, mintegy átadva a színteret anyjának – egy madonna-lényű, fiatal özvegynek –, és a kettejüket védelmező nyomozótisztnek. Ez viszont hamarosan az ő ápolásukra szorul. Az anya és a gyerek otthona, egy vallásos szekta vidéki települése, megfelelő menedékhely a sebesültnek, aki mégis egyre kétségbeesettebben nézegeti az asszonyt. Egymásba szeretnek, csakhogy nyilvánvaló: a philadelphiai férfi sohasem tudna végleg megmaradni ezen a biblias pennsylvaniai telepen, s ami a gabonaillatú, jámbor szépséget illeti, ő meg nem vedlene soha metropolis-lakóvá. Weir minden érzelgősség, egyszersmind minden malícia nélkül követi a szerelmeseket a fanyar búcsúig-

Bár a cselekmény bűnügyi szálai kevéssé befolyásolják a két jólelkű főszereplő viszonyát – nem csupán egy gyilkossági ügy, egyéb is ugyanígy egymáshoz sodorhatná őket, kapcsolatuknak pedig amúgy sem lenne jövője –, méltányolnunk kell, hogy a borzongatóbb cselekményelemek rétege igen finoman, különös selymességgel simul a fontosabbikhoz. A kis szemtanú a mozilektűr legnemesebb fajtáját képviseli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4931