KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Űrgolyhók

Szemadám György

 

Ez a meglehetősen fantáziátlan golyhósággal magyarított opusz a Csillagok háborújának a paródiája, hisz a hollywoodi gondolkodás szerint a kasszasikert hozó filmeknek először el kell készíteni a folytatásait, majd ha már több bőr nem nyúzható le az alapötletről, akkor el kell adni a paródiáját. A metro-goldwyn-mayerizmus egyik profi üzletembere – Mel Brooks – fémjelzi az Űrgolyhókat producerként, rendezőként, társíróként és kétféle szerepben megjelenő színészként is. Ez az elszánt vállalkozó alakítja a filmen a Csillagok háborújából ismert, denevérfülű, bölcs törpe – Yoda – báb-szerűen félresikerült alteregóját, akit ezúttal a vicc kedvéért Joghurtnak neveznek, valamint Skroob elnököt, az önhitt stupidság és infantilis rosszindulat megtestesítőjét. A film persze elsősorban azok számára élvezhető, akik ismerik az eredetit, vagy még azoknak sem. Félek, hogy a nézők többségének a szemében Dark Helmet (Sötét Sisak) nem lesz majd más, mint egy mókásan hatalmas sisak alatt grimaszoló nem annyira mókás Woody Allen-utánzat, Lone Starr (Magányos Csillag) egy másodvonalbeli western-film kellékese, a félig ember-félig kutya korcsként eladott Morzsa egy szilveszteri jelmezbálból szabadult középszerű humorista hakniprodukciója, s a szánni való női arany robotról sem jut majd más az ember eszébe, mint az, hogy milyen hihetetlenül kényelmetlen lehetett a színésznőnek, aki kénytelen volt belebújni ebbe a funkciótlanságában is groteszk, antropomorf konzervesdoboz-ba. Az Űrgolyhók legemlékezetesebb része számomra az a humorosnak szánt, ám önvallomásra sikeredett jelenete volt, ahol Mel Brooks Joghurt jelmezében egy butikos szakszerűségével mutogatja a film motívumait felhasználó, eladásra kínált bóvlikat. Hiába: reklám nélkül nincs mozi, ám a reklám mindig csak a reklámról szól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/09 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4710