KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ők is a fejükre estek...

Sneé Péter

 

A vígjátékok zöme Hollywoodban készül ma. Nemzeti hagyományokra és kulturális különbségekre tekintet nélkül ugyanazon poénokon derülnek a nézők Tokiótól Budapestig. Jókora meglepetési keltettek tehát a korábban csak vásárlóként kopogtató „világvégi” mozisok, betörtek a sikeres gyártók közé. Botswana vagy Ausztrália komédiásain ugyanis éppúgy – hí nem jobban – kacagott a közönség, mint Kalifornia sztárjain. Ok is amerikai tőkéve! dolgoznak persze, különösebb veszélyt azért nem jelentenek, ugyanabban a zsebben marad a profit. Mégsincs rendjén, hogy az örök exportőrök beszállításra kényszerüljenek! Legott megvásárolják hát az egzotikumok licencét és maguk állítják elő a szuvenírokat.

Ám sohasem voltak híresek a helyi színek és miliők iránti fogékonyságukról, most sem azok. Tücsköt-bogarat összehordanak, azután beindítják a nagy másológépet. A technikus hibátlanul működik, máris kész a kópia. Igaz a bantu-négerek – akár a búr farmerek – maszkos, álruhás jenkik, a játék meg kopottas kissé, csupán a hátterét díszletezték át némileg, ám az állandóság örvendetes: régi mesén kuncoghatnánk megint, ha a csiklandozó ezúttal nem lustálkodnék.

Tán a bérét kevesellte, tán elszunyókált valamiért, mert a bevezető rövid tűzijáték után már egy fia ötletre sem telik neki. Ernyedt nevetőizmainknak nincsen mitől megfeszülniük és nyakunk sem kap merevgörcsöt a figyelemtől. Úgy hírlik, a film első, középső és záró perceit nézik meg az átvevők, mielőtt döntenének. Az óra hiába figyelmeztet: elérkezett az idő, legföljebb az afrikai hőségben lustán kajtatott termésgyémánt sziporkázik olykor a vásznon. Egyszer-kétszer már fejükre estek az istenek, de a baleset súlyos következményei eddig nem voltak ennyire szembeötlőek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4228