KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Hegylakó visszatér

Nagy Gergely

 

2020-as évek, poszt-posztmodern, a városokban csepp alakú űrautók és 1942-es Bentley-k, art deco és hi-tech együtt. A fejek fölött pedig mesterséges ózonpajzs, melyet egy tudós-team lőtt fel, s amely már rég nem szolgálja a földlakók védelmét, csupán eszköz a Pajzs Társaság kezében, hogy – mint a Távközlési Vállalat a rossz telefonokért – súlyos pénzeket szedjen be az emberektől. A Nap ugyanis már nem éget. A pajzsot tehát el kéne távolítani, de erre a tudatlanságban tartott, elnyomott földlakók nem képesek. Csak az segíthet, aki a pajzsot annak idején, amikor még szükség volt rá, kitalálta, a team vezetője, a Hegylakó. S ő jön is.

Nagyvonalúan megcsinált mozi ez. Remek képi világ, nyomasztóbb már nem is lehetne, nagyszerűen kitalált fények, special-effectek tömege. És... humor. Néhol önmagára reflektál a film, kikacsint ránk a rendező s mindezt kultúrsznob álarcban teszi: söpör Wagner, a kölni Opera zenekara játssza, elhangzik a „Haj, szegény Yorick!” kezdetű Hamlet-monológ, kap egy oldalvágást a szigetországi kultúra és a Tutti-Frutti tv-show is. Ami viszont komoly: a vér. Ömlik, csorog, fröccsen, zizeg(!), ropognak a csontok, lyukadnak a lőtt sebek. A Hegylakó azonban halhatatlan. A tanulság is az: mindenkiben ott az erő, a képesség a dolgok megváltoztatására, csak ki kell magából hoznia!

Még valami. Lányoknak: Christopher Lambert nagyon helyes. Fiúknak: Virginia Madsen nézhető. Mozirajongóknak: Connery remek, Ironside nagyon gonosz, ínyenceknek: zene – Stewart Copeland, ex-Police!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/10 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4222