KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/március
• Vitézy László: „Úgy érezte, szabadon él” Részletek Vitézy László dokumentumfilmjéből
• Reményi József Tamás: Csak egy bűne van A Dunánál
• Magyar Bálint: A falusi színtér A szociológus szemével
A FILMVILÁG MOZIJA
• Fáber András: A popkrisztus pokoljárása Mechanikus narancs
• Ciment Michel: Elvetemült figurák Beszélgetés Stanley Kubrickkal

• Bikácsy Gergely: Alkímia Dél
• Báron György: A vakációzás nehézségei A zöld sugár
• Barabás Klára: A klip őse Marcel L’Herbier művének újjászületése
• Hudra Klára: A szívtelen asszony
• Barabás Klára: A csonka filmek doktora Beszélgetés Szilágyi Attilával
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Az ezredik kép Nyon
• Létay Vera: Civilizációs virágoskert Tokió
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Útvesztő
• Koltai Ágnes: Őrizet
• Szemadám György: A dzsungel könyve
• Nagy Zsolt: Onimasza
• Tamás Amaryllis: Reméljük, lány lesz
• Tamás Amaryllis: Fiú nagy fekete kutyával
• Gáti Péter: Szeretem a denevéreket
VIDEÓ
• Pataki Gábor: ...a teória aranyló fája zöld Kasseli jegyzet
• Boros István: Luxus? Szűkülő kazettapiac

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Maggie

Soós Tamás Dénes

Maggie – amerikai, 2015. Rendezte: Henry Hobson. Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Abigail Breslin, Joely Richardson. Forgalmazó: Bontonfilm. 95 perc.

 

A nyolcvanas években vérre menő fanboy-vitákat generáló kérdést – Stallone vagy Schwarzenegger? – maguk az érintettek zárták le egy baráti iksszel, mikor a Szupercellában filmtörténeti pofonváltásba keveredtek, A feláldozhatókban pedig vállvetve lőtték gépfegyverrel és poénnal az ellent. De ha nem az előre lepapírozott bunyót, hanem a visszatéréseket szemlézzük, kitűnik: bár nyugdíjasként Stallone teljesít jobban a pénztáraknál, szórakoztatni igazán Schwarzenegger tud, aki már az önironikus retrózás divatja előtt is sikeresebben vette poénra magát és színészi kvalitásait. Ezért is érthetetlen, hogy a filmezéshez mindig egy üzletember következetességével álló showman miért döntött úgy, hogy 68 évesen végre komolyan veszi magát – méghozzá egy zombimelodrámában. A Schwarzenegger-filológus persze rávághatja erre, hogy Arnie a kilencvenes években népszerű családi akcióvígjátékainak (Terminátor 2, Az utolsó akcióhős, Két tűz között) gondoskodó apafiguráját akarja visszahozni a zombilányát védelmező farmer szerepével, de még az elvetemültebb rajongó is hamar belátja: nincs az a zombiapokalipszis, ami előcsalogatná Schwarzeneggerből a drámai színészt.

A pályáját reklámfilmesként kezdő, majd a Walking Dead főcím-rendezőjévé előlépő Henry Hobson legnagyobbat mégsem a szereposztással téved, hanem azzal, hogy nem hozza felszínre a zombimetaforában lappangó tartalmakat. Hiszen végső soron minden zombifilm elmélkedés a halálról, csak a szerzők néha egy szociológus (George Romero), máskor egy nyelvfilozófus (Tony Burgess: Pontypool), leggyakrabban pedig egy kórboncnok (bármely gore-rendező) érdeklődésével viszik végig a gondolatmenetet. Hobson filmje viszont nem szól elidegenedésről, tömegember-létről, de még csak a fiatalok hormonháztartásának felborulásáról sem – a zombi nála csupán divatos körítés, behelyettesíthető betegség az elmúlás melodrámájához. Az átváltozás szürke hétköznapjaira koncentráló, feszültség és dráma helyett pusztán merő unalmat kínáló Maggie így közelebb áll az előbb halálos ágyba, majd szerelembe eső fiatalok trendi szubzsáneréhez, de minden szempontból alulteljesít ahhoz, hogy szívtépő Vérünkben a hiba vagy szarkasztikus Én, Zombi, és a csaj, aki meg fog halni legyen.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12559