KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/február
• Schiffer Pál: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Magyar Bálint: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Ardai Zoltán: Oda azért még elmegyek Tiszta Amerika
• György Péter: Kis, szomorú stílromantika Hótreál
• Zsugán István: Fekete dobozaink Beszélgetés Sára Sándorral
• Kovács András Bálint: Monológok a Kárhozatról Tarr Béla új filmjéről
• Zsugán István: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Szalai Györgyi: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
VITA
• Horváth Márton: Felszólalás Vita a magyar filmről, 1962
• Galambos Lajos: Film-ügy vagy víz-ügy? Vita a magyar filmről, 1962

• Zalán Vince: A levetkőztetett planéta Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Schubert Gusztáv: A fény évszázada Ginger és Fred
• Nóvé Béla: Rács és toll Börtönemlékek
• Molnár Gál Péter: Egy dal életrajza Lili Marleen
• Barna Imre: Játék Amerikával Martin Scorseséről
• N. N.: Martin Scorsese filmjei
• Rubanova Irina: „A lázadást játssza el” Viszockij, a filmszínész
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Betty Blue
• Tamás Amaryllis: Tangók
• Nagy Zsolt: A betörő
• Szemadám György: A vér mindig forró
• Kovács Ágnes: A Nílus gyöngye
• Kabai József: Mona Lisa
• Justyák János: Az üldözött és a vak
• Mészáros István: Feltámad a Vadnyugat

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dobermann

Báron György

 

Kemény, elrajzolt bűnözőpofák nagyközelije. Fényben megcsillanó fegyverek szuperplánja. A képek pergő klipritmusra vágva, hideg fénnyel bevilágítva, akár a vonzó férfiasságot hirdető reklámok a csatornákon. Mintha a Veled is megtörténhet nyálcsurgató voyeurizmusa és a Született gyilkosok vér és szenny láttán előtörő tapsikolása keveredne a Rocky Horror Picture Show kaján nyelvöltögetésével. Vérgonosz, szadista rendőrfelügyelő üldöz vérgonosz, szadista bűnözőket, végülis mindegy, melyik mészárolja le a másikat, a legjobb, ha ketten egymást egyszerre.

A vásznon az erőszak másfélórás moziklipje pereg.

Ritka ellenszenves film. Csöpög a cinizmustól. S bár a rokon- és ellenszenv – akárcsak az alkotói cinizmus – nem esztétikai kategória, e film cinizmusa nem a képregénysorozatból átírt vérgőzös történetben, hanem a formában, vagyis az esztétikumban rejtezik. Abban, ahogy e sanda stílus fölmentést kínál a kéjesen lihegő voyeurnek: ha akarja, ne vegye komolyan, amit lát, tekintse paródiának, s így talán nem is volnának akkora disznók ők, a film készítője és nézője. Meg abban, ahogy Jan Kounen rendező a történetet túlesztétizálja, megfürdeti a klipek és képeslapfotók perfekcionista, üres szépségében, miközben azt a látszatot kelti, mintha maga is gúnyolódna eme ezred- és világvégi stíldivaton. Ez a heherésző kikacsintás, és a szépelgés komoly alkotói gyávaságra vall, s különösen visszatetsző egy olyan rendező esetében, aki rettenthetetlen fickókról próbált filmet készíteni. Hentesipari szakmunka lett belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3705