KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/február
• Schiffer Pál: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Magyar Bálint: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Ardai Zoltán: Oda azért még elmegyek Tiszta Amerika
• György Péter: Kis, szomorú stílromantika Hótreál
• Zsugán István: Fekete dobozaink Beszélgetés Sára Sándorral
• Kovács András Bálint: Monológok a Kárhozatról Tarr Béla új filmjéről
• Zsugán István: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Szalai Györgyi: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
VITA
• Horváth Márton: Felszólalás Vita a magyar filmről, 1962
• Galambos Lajos: Film-ügy vagy víz-ügy? Vita a magyar filmről, 1962

• Zalán Vince: A levetkőztetett planéta Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Schubert Gusztáv: A fény évszázada Ginger és Fred
• Nóvé Béla: Rács és toll Börtönemlékek
• Molnár Gál Péter: Egy dal életrajza Lili Marleen
• Barna Imre: Játék Amerikával Martin Scorseséről
• N. N.: Martin Scorsese filmjei
• Rubanova Irina: „A lázadást játssza el” Viszockij, a filmszínész
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Betty Blue
• Tamás Amaryllis: Tangók
• Nagy Zsolt: A betörő
• Szemadám György: A vér mindig forró
• Kovács Ágnes: A Nílus gyöngye
• Kabai József: Mona Lisa
• Justyák János: Az üldözött és a vak
• Mészáros István: Feltámad a Vadnyugat

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Későnérők

Tüske Zsuzsanna

Laggies – amerikai, 2014. Rendezte: Lynn Shelton. Írta: Andrea Seigel. Kép: Benjamin Kasulke. Zene: Benjamin Gibbard. Szereplők: Keira Knightley (Megan), Chloë Grace Moretz (Annika), Sam Rockwell (Craig), Mark Webber (Anthony). Gyártó: Anonymus Content. Forgalmazó: JiL Kft. Szinkronizált. 99 perc.

A negyedszázados kor-krízisbe lépő hősnő, Megan, rájön, hogy gimi óta semmilyen felnőtt állapotra utaló jelet nem tapasztalhat saját magán. A pánikgombot végül pont az évek során jól bevált baráttól kapott lánykérés hatására nyomja meg, így találkozik két égi jellel, a 16 éves Annikával és egyedülálló, válóperes ügyvéd apjával, akikkel egy kegyes hazugság után hamar egy fedél alá is költözik.

Lynn Shelton, a független filmek koronázott királynője (A legmelegebb nap, Édesnégyes) a Későnérők háromszögével az eddigieknél látszólag sokkal habosabb vizekre evezett - a keresetlen, improvizatív stílusával, fanyar humorával a Sundance Fesztiválra örökös tagságot nyert író-rendező ezúttal kész forgatókönyvet és komplett, többek között sztár-mesterhármast is tartalmazó, hollywoodi szettet kapott használatra, a könnyű kezű indie-készítő szuverén szerző-énje azonban a csillogástól sem szédült meg. A történetet ugyan most idegen kéz, az első bálozó, Andrea Seigel írta, a külcsín alatt azonban mégis felfedezhető tematikai rokonság Shelton legelső, kísérleti stílusú filmjével, a We Go Way Back-kel, amelyben a huszonéves kor-válságba kerülő hősnő elveszettségére képzeletbeli kiskamasz énje hívja fel figyelmét. A felnőtté válás problematikája, a felszabadultság, a merészség elvesztése Shelton személyes élményekre épülő, szerzői univerzumának alaptételei voltak. A Későnérők egy másik young adult-krach sztori, a zordabb humorú Pszichoszingli bájos, optimista kishúga is lehetne: mindkettő hősnője gimis korban rekedt és a megoldást is innen várja, az önhitt és önző írónőnek viszont kevésbé terem babér, mint a gondoskodásra, önkritika gyakorlására képes Megannak. A jutalom látszólag – régi minták szerint - belépés a családi otthonba, ezt azonban a főhősnő és a rendező is anélkül valósítja meg, hogy közben elvesztené fantáziáját, a nézőnek pedig – a letisztult könnyedség mellett – az eszményien működő sztárkémia is kedvez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12192