KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/február
• Schiffer Pál: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Magyar Bálint: A Dunánál Részletek Schiffer Pál és Magyar Bálint dokumentumfilmjéből
• Ardai Zoltán: Oda azért még elmegyek Tiszta Amerika
• György Péter: Kis, szomorú stílromantika Hótreál
• Zsugán István: Fekete dobozaink Beszélgetés Sára Sándorral
• Kovács András Bálint: Monológok a Kárhozatról Tarr Béla új filmjéről
• Zsugán István: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Szalai Györgyi: Talpalatnyi hitel Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
VITA
• Horváth Márton: Felszólalás Vita a magyar filmről, 1962
• Galambos Lajos: Film-ügy vagy víz-ügy? Vita a magyar filmről, 1962

• Zalán Vince: A levetkőztetett planéta Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Schubert Gusztáv: A fény évszázada Ginger és Fred
• Nóvé Béla: Rács és toll Börtönemlékek
• Molnár Gál Péter: Egy dal életrajza Lili Marleen
• Barna Imre: Játék Amerikával Martin Scorseséről
• N. N.: Martin Scorsese filmjei
• Rubanova Irina: „A lázadást játssza el” Viszockij, a filmszínész
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Betty Blue
• Tamás Amaryllis: Tangók
• Nagy Zsolt: A betörő
• Szemadám György: A vér mindig forró
• Kovács Ágnes: A Nílus gyöngye
• Kabai József: Mona Lisa
• Justyák János: Az üldözött és a vak
• Mészáros István: Feltámad a Vadnyugat

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó éjszaka Párizsban

Margitházi Beja


Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu. Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf). Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.



Kezdetnek Beethoven 7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II. világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál (La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája szolgáltatta az alapot.

Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború amolyan buisness as usual – Hotel de Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.

A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan pas de deux jutalomjáték a két rangidős színész Niels Arestrup és André Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről), patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek) leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs megmenekülését.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11745