KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zsákutca

Hollós László

 

Jan Sztrejcs, az egyik legismertebb lett rendező művében részletesen elemezhetném a túlbonyolított elbeszélésmódot, az ügyetlenül felépített, érzelgős és hihetetlen jeleneteket, a rengeteg közhelyet, a kezdetleges operatőri munkát, de minden bírálatnál többet mond maga a történet.

Egy Rigában élő fiatal házaspár luxuskocsiján hazatér luxuslakásába. A feleség könnyes monológjából megtudjuk, hogy csak élete kockáztatásával szülhetne gyereket. Aztán az eddig gyermekért sóvárgó mérnök-férjet látjuk; amint éppen egy négy év körüli fiúcskát fürdet. Értetlenül pillantunk szomszédunkra: hogyan, hát ez az ő gyerekük, vagy talán örökbe fogadták? Ismét feltűnik a feleség, és eszelősen követni kezd egy kisfiával kétségbeesetten menekülő nőt. Teljes a zűrzavar. A rendező is érezheti ezt, mert lassan felhagy a különböző idősíkok keverésével, fényt derít a rejtelmekre.

Hősnőnk korábban valóban szült egy gyermeket, ám „félreértések” következtében azt hitte: csecsemője meghalt. Mi sem természetesebb hát, titokban gyorsan örökbe fogadott egy másikat. Pár nap múlva aztán kiderült, ismét tévedés történt, gyereke mégis él. Az asszony kétségbeesett (?), nem merte (?) bevallani férjének a „csalást”, és – igaz, hosszú vívódás után – inkább lemondott (!) saját fiáról.

Ennek a műnek az eredeti címe Emlékezni vagy elfelejteni. A filmre nézve a válasz egyértelmű. Elfelejteni. Amilyen gyorsan csak lehet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6842