KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jó zsaru, kisebb hibákkal

Mockler János

Kik ifjan oly vadak, hála az idő türelmetlen múlásának, felnőtté érve lassan megszelídülnek. Most íme valaki, aki e szabályt mint kivétel, erősíti. Kinek mentális órája visszafelé jár. (A biológiai rendesen).

Az egykori szelíd motorosról, Dennis Hopperről van szó. Vénségére megvadult. A mára már megállíthatatlannak tűnő folyamat egy szokatlan Highsmith-adaptációban, Wim Wenders Az amerikai barát című filmjében kezdődött. Hopper volt Ripley, a nagyon amerikai maffiózó. S csúcsára David Lynch Kék bársonyában ért. Dennis Hopper azóta is ott van a csúcson. Csak e magaslatok lettek mind szerényebbek, alacsonyabbak a talpa alatt.

Most egy őrült zsarut, egy veszett kutyát hoz a fakulni látszó bársonyos emlékekből. Az év legeredetibb sztorija. Mert vajon mi történik barátságtalan kopónkkal? Hihetetlen: megölik a társát. Mit van mit tenni, bosszút esküszik... Nem folytatom, illetlenség lelőni (agyonverni, vízbe fojtani, ledarálni) a poént, pedig hősünk még azt is megteszi, lelő mindent s mindenkit, lőtávolban és azon kívül is. Ezek után az egyébként tökéletes mű kis dramaturgiai hibájának kell betudnunk, hogy mégis akad szereplő, aki megússza. Róluk bizonyára megfeledkeztek az alkotók, vagy folytatás készül.

Végre egy film, amely megszólítja a nézőt. Aszongya neki: na, mi van, fuckin’ asshole, jöttél egy kis vért látni?

Összegzésként mit is mondhatnék (úgy is mint son of a bitch): shit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=663