KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/január
• Koltai Tamás: Mindez már megtörtént velünk Beszélgetés Gothár Péterrel
• Reményi József Tamás: Lélegzet nélkül Grúz filmek krónikája
• Böszörményi Géza: Fekete macska sötét szobában Pasztorál
• Szilágyi Ákos: Barátom, a filmreklám
• Bikácsy Gergely: Tajtékos évek A nouvelle vague születése
• Kovács András Bálint: Kultúra és halál Az új hullám szabadsága
A FILMVILÁG MOZIJA
• Schubert Gusztáv: A kollektív Übü Tűz van, babám!
FILMFŐISKOLA
• Zsugán István: Mennyit ér egy rendezői diploma? Beszélgetés Herskó Jánossal
• Pap Pál: Lengyelországban – és Ausztráliában Beszélgetés Jerzy Toeplitz professzorral
• Dobos Éva: Három Világ diákjai Beszélgetés Humberto Solas Kubai rendezővel
• Vincze Lajos: Debütánsok A holnap grúz filmes nemzedéke
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szellem a dobozból Gdynia
• Zalán Vince: Fekete festmények Mannheim
LÁTTUK MÉG
• Szemadám György: Szerelem második vérig
• Nagy Zsolt: Yesterday
• Hirsch Tibor: A harmadik fokozat
• Gáti Péter: Bocsáss meg!
• Faragó Zsuzsa: Kobra
• Kovács Ágnes: Az utolsó kívánság
• Tamás Amaryllis: A vihar

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Törökfürdő

Tamás Amaryllis

 

Minden dolgok szeretetére tanít a Hamam vagyis A törökfürdő, az olasz-török Ferzan Özpetek rendezte varázsos lélekfilm, s ugyanerre tanítanak Nazim Hikmet versei, akinek a fáma szerint szerelmese volt az „isteni kurtizán”: az olasz származású Anita, egy régi törökfürdő gazdája.

Anita soha sem látott, Rómában élő unokaöccsére, a belsőépítész Francescóra hagyja végrendeletében a lepusztult törökfürdőt, aki azért érkezik Isztambulba, hogy – miként vérbeli üzletemberhez illik – eladja. Az ódon fürdő azonban megbabonázza, soha többé nem hagyja el Törökországot.

A film érzéki módon szemlélteti Francesco (Alessandro Gassmann) és a válni akaró feleség, Marta (a karizmatikus Francesca d'Aloja) „színeváltozását”, a homoszexuális Mehmet mindkettőjük sorsába észrevétlen természetességgel beleszövődő figuráját, a nyugati világ szexuális képmutatását, szemben a művészetté finomult gyengéd keleti erotikával.

A szexuális vágy és a transzcendens kapcsolata, vagy a szakrális prostitúció megítélése koronként és kultúránként változik. Francesco és Marta a mobiltelefonos őrület életidegenségéből csöppennek a „múltba”, ahol a testi gyönyörök, a létezés mámora még képes kitölteni az emberi Én és az univerzum között tátongó űrt. Ahol a szerelem mágia és spirituális hatalom; ahol az elhunyt személy utolsó kívánsága szent – mivel átjárót képez élet és halál között –; ahol régi levelek meghitt kapcsolatot hoznak létre olyanok között, akik nem ismerték egymást személyesen. Ahol a szerelem legfontosabb értékének a méltóság kölcsönös megőrzése számít, és a vágy – a lélek felszabadítását szolgálja.

Ferzan Özpetek Törökfürdője érzéki pillantás az érzékfeletti világra, érdemes benne megmerülni mindenkinek, aki belefásult a századvégi közönybe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3739