KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/december
FILMFŐISKOLA
• Vitray Tamás: Lázadni vagy beilleszkedni? Beszélgetés művész-tanárokkal
• Sipos Júlia: Nem kíváncsiak rád igazán Beszélgetés volt hallgatókkal

• Kézdi-Kovács Zsolt: Töredék egy filmrendezőről Gábor Pál halálára
• Szemadám György: Egy mitikus filmtabló A szurámi vár legendája
• György Péter: Rossz közérzet a filmszínházban Filmgiccs
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Olmi diszkrét bája Velence
• Létay Vera: Nemzedékek árnyjátéka Locarno

• Takács Ferenc: A kudarc igézete John Huston, a Kézműves
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Elek Judit: A bengáli vándor Satyajit Ray
• N. N.: Satyajit Ray filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A misszió
• Schubert Gusztáv: A város és a kutyák
• Tamás Amaryllis: Sem fedél, sem törvény
• Szemadám György: A szerelem és magány játékai
• Tamás Amaryllis: Lavardin felügyelő
• Faragó Zsuzsa: Szívfájdalom
• Báron György: Férfiak
• Hirsch Tibor: Pinocchio
• Gáti Péter: Asztal öt személyre
KÖNYV
• Faragó Vilmos: A szavak megőrzött jelentése
KRÓNIKA
• K. K. I. : Elment egy filmográfus
• N. N.: Bob Fosse (1925–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rejtekhely

Barna György

Hatch és felesége, Lindsey élete egy balesetet követően rejtélyes pszicho-thrillerré válik. A szakadék széléről sebes sodrású patakba csúszó autóból csak Lindsey és tizenhat éves kislányuk, Regina menekülnek ki élve, a férj már két órája halott, mikor egy polgáriasodott Frankenstein (Dr. Nyeberg) és csapata – Egyenesen át visszahozza az életbe a nem önkéntes „flatliner”-t. A férfi talpig fitt, de a nagykaszást látott lelke elkezd kettős szerepet játszani, ő álmatlan víziókban, mi pedig szűk plánokban bestiális kamaszlány-gyilkosságok tanúivá (elkövetőivé?) válunk. Ha az újraélesztés csodáján túltéve magunkat, némi magyarázatot várunk arra, miként került a jámbor Hatch pszichés telekapcsolatba egy elmebeteg tömegmészárossal (neve Vassago), nos, itt tartogat a film egy meglepetést: a véletlen folytán. Évekkel azelőtt, egy sátáni szertartás (húga és anyja torkának átvágását követő) fináléjában önmagával végző fiúba is apja, főhősünk megmentője lehelt – kicsit pszichopatásra sikeredett – lelket. Ez még akkor sem indokolná a film alapbonyodalmát, ha mondjuk az orvos ugyanazt a szikét használta. Pusztán kiegészítő misztikus kelléktárgyakként sorolódnak fel parapszichológiai „evidenciák”. Az egyébiránt igényes kivitelezésű lelki horror rutinból pakolja az agyonhasznált borzongatás-paneleket a történetbe, hogy az a végkifejlethez jusson, melyben természetesen Regina lesz a fiú új áldozatjelöltje. A kislány életéért brutális harc indul az egymással immár szemtől szembe néző pszichosziámik között. Közhely, hogy a hihetetlen nem feltétlenül hiteltelen, de az, hogy a vérfagyasztónak szánt párbajba rosszkor beavatkozó, fia által halálosan megsebesített orvos-apa Hatchnek szánt, és egyben utolsó szavain: „Bocsásson meg!” – erőteljes hahota rázza a közönséget, talán nem feltétlenül a „hivatásos mozinézők” kiábrándultságából ered.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=961