KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/december
FILMFŐISKOLA
• Vitray Tamás: Lázadni vagy beilleszkedni? Beszélgetés művész-tanárokkal
• Sipos Júlia: Nem kíváncsiak rád igazán Beszélgetés volt hallgatókkal

• Kézdi-Kovács Zsolt: Töredék egy filmrendezőről Gábor Pál halálára
• Szemadám György: Egy mitikus filmtabló A szurámi vár legendája
• György Péter: Rossz közérzet a filmszínházban Filmgiccs
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Olmi diszkrét bája Velence
• Létay Vera: Nemzedékek árnyjátéka Locarno

• Takács Ferenc: A kudarc igézete John Huston, a Kézműves
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Elek Judit: A bengáli vándor Satyajit Ray
• N. N.: Satyajit Ray filmjei
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A misszió
• Schubert Gusztáv: A város és a kutyák
• Tamás Amaryllis: Sem fedél, sem törvény
• Szemadám György: A szerelem és magány játékai
• Tamás Amaryllis: Lavardin felügyelő
• Faragó Zsuzsa: Szívfájdalom
• Báron György: Férfiak
• Hirsch Tibor: Pinocchio
• Gáti Péter: Asztal öt személyre
KÖNYV
• Faragó Vilmos: A szavak megőrzött jelentése
KRÓNIKA
• K. K. I. : Elment egy filmográfus
• N. N.: Bob Fosse (1925–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

René Clément halálára

Bikácsy Gergely

Most már örökre a Harc a sínekért rendezője marad.

Az 1913-ban született René Clément néhány rövidfilm után szinte a semmiből feltűnve vált az 1945 utáni francia film nagy ígéretévé. A Harc a sínekért utólag megrendezett dokumentumfilm a francia vasutasok német megszállás alatti küzdelméről. Sokan egy jövendő francia neorealizmus első fecskéjét látták és ünnepelték benne. Clément tehetsége azonban másutt rejlett. Nem véletlenül választotta Cocteau a Szép és a szörnyeteg technikai rendezőjéül: a francia filmszakma legbiztosabb professzionistája volt. Egy ideig kísérletező művésznek hitték, fesztiválok tucatjain díjazták. Pedig önálló stílussal, eredetiséggel ritkán jeleskedett: megbízható, fölényes szakmai tudással mindig.

Legérdekesebb, időtálló filmje a nálunk is népszerű és sokszor vetített Tiltott játékok. Erős és megragadó dokumentum-hitelesség vegyül benne érzékeny lélektani ábrázolással és enyhén giccses művészkedéssel. Nagyszabású és roppant becsvágyú Zola-adaptációja, a Patkányfogó igyekvő és hajszálpontos adaptáció maradt. A Monsieur Ripois-t Angliában forgatta: e játékos és besorolhatatlan komédiában Gérard Philipe egyik legjobb szerepét játszatta. Clément utolsó igazán jó filmje fiatal Alain Delon korai remeklésével a Tűző napfény 1960-ból. Ma is frissnek hat. Utolsó, hatvanas években késült filmjei mind lélektani-bűnügyi opusz, híres amerikai színészekkel. A magyar televízió is vetítette néhányukat: korrekt, bár feledhető dolgozatok.

Halálával öregebb lett a francia és európai film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/05 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=265